Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1970-1971
1971. február 1., 5. rektori tanácsülés
2 lás, a vizek szennyeződés elleni vedelne, a tógazdálkodás, a vizparti üdülőkörzetek fejlesztésének igénye, az u.n. ternikus vizek hasznosítása stb. - a lakosság igen széles körének életnódját közvetlenül is érinti. 1967-ben Magyarorszár állóeszközállonányának kb. 5,7 %~a tartozott a vizgazdálkodási ágazathoz. Ez az arány 2000-ben elérheti a 7-8 ^-ot. A vízügyi ágazatban megvalósítandó beruházások értéke a IV. ötéves terv időszakában 25 milliárc jt ;1970-1985 között - a nai ár - és értékviszonyokkal szánolva - mintegy 100 milliárd Ft, Ehhez növelni kell az építőkapacitásokat. Az egy dolcozóra vetitstt állóeszköz érték a vízgazdálkodási ágazatban 1,02 nlllió Ft, az egész népgazdaságban 0,205 nillió Ft/fő. A felsőfokú szakképesitóssel rendelkezők aránya viszont a népgazdaság egészében és a vizgazdálkodási ágazatban - jelenleg - azonos, 4,2 % /1967. évi adatok/. A vizgazdálkodást 1968. január 1-től önálló népgazdasági ágazattá minősítették. A jövőben egyre inkább a többcélú és - a villanosenergia-ellátásban neghonosodott kooperációs rendszerre emlékeztető - regionális víztermelő, tároló és szolgáltató rendszeiácet kell kialakítani. Fokozódik a gépesítés, az automatizálás; tért hódit a műanyag, a kémia és biológia legújabb eredményeit felhasználó eljárások /pl. ioncsere, gélek, algák/ terjednek el. A már meglévő vizgazdálkodási létesítmények gazdaságos kihasználásához, az új müvek szakszerű megépítéséhez és zavartalan üzemeltetéséhez jól felkészült üzemmérnökre is szükség van. A létrehozott oktatási kapacitásra, továbbá a Felsőfokú Vizgazdálkodási Technikum munkájáról szerzett tapasztalatokra figyelemmel a vezető oktatásügyi szervek - az Országos Vízügyi Hivatallal egyetértésben - úgy döntöttek, hogy a vizgazdálkodási üzemmérnököket - az Egyetem keretében és irányítása mellett - Baján képezzék. I24/I97I*
