Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1965. június 24. (87-104.)
Dr. Holló János dékán: A Vegyészmérnöki Kar Tanácsa megtárgyal- ta már azt az anyagot, amit a vegyészmérnök hallgatók felmérésével kapcsolatban a vegyészmérnökkari bizottság végzett. Az itt kialakult vélemény, hogy rendkívül értékes, érdekes ez a felmérés és jó tanulságul szolgál, tár az anyag konkrét javaslatot nem tartalmaz. Véleményünk, hogy minden negatívum ellenére nem rosszabb a mai fiatalság, mint minden idők fiatalsága. Problémájuk ugyan más mint a mienk volt, mezt nekik se az állás nem jelent gondot, ezt készen kapják, de a további perspektíva, hogy az átlag mérnökből mikor és hogy tud kiemelkedni majd, ez már az ő egyéni feladatuk és ez már problémát jelent. Problémájuk, hogy a szakmai perspektívát az emberi perspektíva mellett hogy találják meg. Ez ebben az anyagban nem szerepel, de lényegére felhívja a figyelmet a Párt- éa KISz Szervezetnek. Javasolja, hogy lehetőleg egyénileg foglalkozzanak az oktatót a diákokkal és ne "mérnök-gyár" legyünk. Viszont 5-600-as évfolyamokkal ezt a munkát végezni nem lehet. Kérésem -ezt egyébként a kari tanács is elfogadta,- hogy az egyes karokra vonatkoző anyagot a tanszékek tárgyalják meg, a tanszéki oktatás és nevelésre vonatkozó tapasztalatokat vonják le belőle éa rendszeresen évenként legalább egyszer végezzenek ilyen felmérő munkát* Dr. Varga József dékán: A jelentés hasznos és úgy látja őszinte vélemények nyilvánulták meg. Ez most csak egy fénykép, de ezzel elindítottunk egy olyan dolgot, amit rendszeresen éa tudatosan folytatnunk kell. Patrik elvtár* által említett 13. oldalon szereplő fogalmazást nem értette félre. Alátámasztja, hogy a hallgatók valóban szeretik ha nyíltan megtárgyalják velük a közéletben adódó "kényes" kérdéseket* Észrevételezi, hogy az anyagból szinte kicsendül, hogy a hallgatókkal szemben aegitség dolgában sokszor túlzottak vagyunk és dédelgetjük őket. Sokszor a hallgatók maguk félnek, hogy az engedmények miatt diplomájuk értékét veszti. Ha a segélyezést megnézzük, olyan benyomásom van, hogy ha kell, ha nem, kapnak segélyt a gyerekek. Javasolja, hogy a segélyezés csak olyan helyre menjen ahol erre tényleg szükség van. Javaslata: megnézni, hogy az egyetemen belüli bürokrácia nem semlegpsiti-e -különösen az első években- ezeket a nevelési tendenciákat. /:Menzajegyek bürokratikus elintézésére gondol, stb.:/ Javasolja továbbá megkérdezni, hogy az a szabadság, amit a harmadik évfolyamtól kezdve élveznek, ezt hogy értékelik, hogy hasznosították.
