Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 10. (1-21.)
- 12 gondosan, értékelnünk kell azt, hogy hol van olyan tanszék, ahol uj tudományág, va^y uj szakmai ág van fejlődőben, uj tantárgyak bevezetésére van szükség^ hol van olyan hely, ahol a kádereket ki kellene emelni éppen az egyetem érdekében és éppen a káderek érdekében egy fél évre, egy évre, esetleg külföldi utak biztosításával, esetleg otthoni tanulmányi úttal, vagy azáltal, hogy otthon maradhat az illető és megírhatja dokrtori, kandidátusi, vagy akadémiai doktori disszertációját. Ehhez nekünk szervezeti formában megfelelő időt kell biztosítani. Tudomására kell hozni az egyetem közvéleményének, hogy ne logarléccel mérje a tiz-egy arányt 2 hanem egyes helyeken majd fogl5 hallgató esni egy oktatóra, de ennek fejében egy bizonyos oktatóját a tanszéknek ki tudjuk eldni és tudományos munkalehetőségeit igy fel tudjuk tárni számára. Ha ilyen módon járunk el, azt hiszem, hogy a tanszékek légkörét is meg fogjuk javítani, nem beszélve arról, hogy az Egyetem tudományos színvonalat a tudományos fokozatok megnyilvánulásán keresztül is ki tudjuk majd fejezni. Az Ecetem vezetősége az elmúlt időszakban normaként tekintette azt á körülményt. hqg< docenssé csak akkor nevezhetnek ki valakit, ha elérte a kandidátusi fokozatot. Ezt a módszert szeretnem a továbbiakban is fenntartani. Vannak esetek láthatjuk, amikor megbízott docensként ne— veztünk ki valakit^ amikor nem volt meg a kandidátusi fokozata. Ezt az eljárást; teljes mértékben fenn kívánom tartani és ezt a következőkben is érvényesíteni fogom. Ugyanakkor szeretnék ismét - teljesen őszintén - egy kérdést felvetni. Ha a docensknél meg kívánjuk a kandidátusi fokozatot, akkor miért nem kívánjuk meg a professzoroknál a doktori fokozatot. Mérjünk egyenlő mértekkel, alíitsunk azonos követelményeket mindenki elé és ne állítsuk az embereket elérhetetlen feladatok elé. Tehát biztosítsunk számukra időt, lehetőséget arra, hogy tényleg fejlődjenek, de ezzel egy&t a mércét ne vigyük alacsonyra, ne is vigyük magasra sem, hanem éppen a kellő színvonalon tartsuk. Nagyon szeretném, ha az elvtársak megmondanák véleményüket ebben a kérdésben. Az ideológiai fejlődés kérdését már érintettem, amikor elmondottam az Egyetem statisztikai adatait. Szeretném kihangsúlyozni, hogy uj formákat kell találni az oktatói ideológiai neveles térén. Amikor büszkén mondjuk !kl' a 75%—ot, akkor természetesen minél feljebb megyünk az oktatóknak a grádusában, annál kevésbé találjuk meg az összhangot az elért feladatkör státusz, tudományos fokozat és az ideológiai fejlettség között. Ezt tudomásul kell vennünk. Nem kell türelmetlenül viseltetnünk az idősebb professzorok iránt, semmiféle kapkodásra ebben a tekintetben - véleményem szerint - nincsen szükség. /
