Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1963-1964

1963. szeptember 26. (9-19.)

Io ­dr.Retter Gyula rektorhelyettes: Az Egyetem az ország tizaa­egyedik nagy üzeme. A rektornak lényegében nincsen hatásköre. A anyagi eszközök felosztásában szabadabb kézre van szükség. A segédszemélyzet alacsony fizetése miatt csak rossz minőségű munkaerőket kapunk. Erre a célra rendelkezésre álló pénzt legyen módunk jobban felhasználni. Javasolja ennek vizsgálatát a munkatervbe bevenni. dr.Sváb János tszv. egyetemi tanár: A káderfejlesztési tervet egyénekre és tanszékekre kell felbontani és a feltételeket az eddiginél sokkal világosabban kell meghatározni. A tudományos fokozat túlzott követelés, azt eredményezi, hogy háttérbe szo­rítják az oktatói munkát, a jegyzetirói tevékenységet. Bozsó László elvtárs: A Párt megállapítása szerint a jelenlegi vezetőség olyan összetételű, hogy joggal táplálhatunk olyan reményeket, jövőbeni munkánkat illetően, hogy jobb lesz, mint az előző volt. Hogy ez biztosítható legyen, kéri a jelenlevő elvtársak segítségét, amit a Párt VB szinten felajánl szerény kereteinek megfelelően. Munkánk sikeres viteléhez feltétlenül szükséges, hogy a Rektori Tanács munkáját szervezettebbé tegyük, gondot fordít­sunk arra, hogy ne csak jó határozatok szülessenek, hanem azok ellenőrzése is megtörténjen. Az eddigi gyakorlattól eltérően nagyobb ellenőrzésre van szükség, ne forduljon elő, hogy végre­hajtás hiánya miatt ismétlődő problémáink legyenek. A karok vezetése szempontjából is ilyen igényeink vannak. A vezetést a szó igazi értelmében gondoljuk megoldani a karokon. Többéves problémánk, hogy a vezetők amikor állami funkciót vállalnak, azt necsak megtiszteltetésnek vegyék, hanem fele­lősséget is vállaljanak, tehát vállalják azokat a kötelezett­ségeket is, melyek ugyan népszerűtlenek, de a kar érdekében erkölcsi kötelességük annak végrehajtása. Ennek realizálására most meg van minden előfeltétel és remény is. A felvételi rendszerrel kapcsolatos kategorizálás megszünteté­se nagy jelentőségű, de nem jelenti azt, hogy ne adjunk meg minden segítséget azoknak a hallgatóknak, akik arra rászorul­nak éppen hátrányos családi körülményeik folytán. Ezért kéri a karokat, hogy az I.éves hallgatók egész évi segítését szer­vezzék meg, teremtsék meg annak előfeltételét, hogy az első két évben döntő változást lehessen elérni éppen a gyenge ta­nulóknál, főleg a fegyelem terén. Ha ezt a kérdést az első években megfogjuk, reményünk lehet arra, hogy össz-egyetemi vonatkozásban döntő minőségi változást tudunk elérni. Vonat­kozik ez az oktatókra is, kik a hallgatókkal szembeni követel­ményeket reálisan oldják meg. /

Next

/
Thumbnails
Contents