Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1963-1964
1963. szeptember 26. (9-19.)
Io dr.Retter Gyula rektorhelyettes: Az Egyetem az ország tizaaegyedik nagy üzeme. A rektornak lényegében nincsen hatásköre. A anyagi eszközök felosztásában szabadabb kézre van szükség. A segédszemélyzet alacsony fizetése miatt csak rossz minőségű munkaerőket kapunk. Erre a célra rendelkezésre álló pénzt legyen módunk jobban felhasználni. Javasolja ennek vizsgálatát a munkatervbe bevenni. dr.Sváb János tszv. egyetemi tanár: A káderfejlesztési tervet egyénekre és tanszékekre kell felbontani és a feltételeket az eddiginél sokkal világosabban kell meghatározni. A tudományos fokozat túlzott követelés, azt eredményezi, hogy háttérbe szorítják az oktatói munkát, a jegyzetirói tevékenységet. Bozsó László elvtárs: A Párt megállapítása szerint a jelenlegi vezetőség olyan összetételű, hogy joggal táplálhatunk olyan reményeket, jövőbeni munkánkat illetően, hogy jobb lesz, mint az előző volt. Hogy ez biztosítható legyen, kéri a jelenlevő elvtársak segítségét, amit a Párt VB szinten felajánl szerény kereteinek megfelelően. Munkánk sikeres viteléhez feltétlenül szükséges, hogy a Rektori Tanács munkáját szervezettebbé tegyük, gondot fordítsunk arra, hogy ne csak jó határozatok szülessenek, hanem azok ellenőrzése is megtörténjen. Az eddigi gyakorlattól eltérően nagyobb ellenőrzésre van szükség, ne forduljon elő, hogy végrehajtás hiánya miatt ismétlődő problémáink legyenek. A karok vezetése szempontjából is ilyen igényeink vannak. A vezetést a szó igazi értelmében gondoljuk megoldani a karokon. Többéves problémánk, hogy a vezetők amikor állami funkciót vállalnak, azt necsak megtiszteltetésnek vegyék, hanem felelősséget is vállaljanak, tehát vállalják azokat a kötelezettségeket is, melyek ugyan népszerűtlenek, de a kar érdekében erkölcsi kötelességük annak végrehajtása. Ennek realizálására most meg van minden előfeltétel és remény is. A felvételi rendszerrel kapcsolatos kategorizálás megszüntetése nagy jelentőségű, de nem jelenti azt, hogy ne adjunk meg minden segítséget azoknak a hallgatóknak, akik arra rászorulnak éppen hátrányos családi körülményeik folytán. Ezért kéri a karokat, hogy az I.éves hallgatók egész évi segítését szervezzék meg, teremtsék meg annak előfeltételét, hogy az első két évben döntő változást lehessen elérni éppen a gyenge tanulóknál, főleg a fegyelem terén. Ha ezt a kérdést az első években megfogjuk, reményünk lehet arra, hogy össz-egyetemi vonatkozásban döntő minőségi változást tudunk elérni. Vonatkozik ez az oktatókra is, kik a hallgatókkal szembeni követelményeket reálisan oldják meg. /
