Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1961-1962

1962. június 21. (229-246.)

- 12 Teljesen reálisan megállapítható, hogy a tanszékvezetők egyrésze fél az'ellenőrzéstől, fel a beszámoltatástól, kém akar általánosíthatni, de egész tömegét tudná felhozni a példáknak, ^a mi valóban.komolyan vesszük a tanszékvezetők munkájának ellenőrzését, felelősségük fokozását, akkor a vezetés felé is fel kell vetni a fdelósség fokozásának kérdését.

A Rektor elvtárs is és az elvtársak is kitértek arra, hogy sok a jelentés. Azzal egyesért, hogy ne kérjen sok jelentést sem a Minisztérium, áem a ektor, sem a dékánok. Arról viszont nem esett szó, hogy sokkal komolyabban kell vennünk a jelen* téseket. Vonatkozik az a Minisztériumra, rektorra, dékánokra. Tehát az a szerv, aki kérte a jelentést, az el is olvassa és valamiféleképpen reagáljon is rá. Gondol itt pl. a Minisztériumra, amikor nem minden esetben volt idejük arra, hogy az Egyetem éves jelentését alaposan ellenőrizzék. De különösen vonatkozik ez a tanszékekről beérkezett jelentésekre. Alapvető kérdés, hogy ha a dékán jelentéseket kér be a tanszékektől, azt el is olvassa, átbeszélje a jelentés lényegét azzal, aki küldte, tehát mindenféleképpen reagálni kell arra, különösen akkor, ha a jelentések száma csökkent.

kétségtelen^ hogy jobb lenne, ha ngm lenne adminisztráció, azonban ettől még messze vagyunk, ^rre még jelenleg szükség van és minden adminisztrációellenes hangot le kell tompítani. Véleménye szerint van egy csomó tartalék, amit nem tudunk kel* lóképpen kihasználni. Eg nemcsak műszaki egyetemi, inkább tudományegyetem jellegű betegség, ^a-gy szavakban és gyakran fecsegésekben merülnek ki az értekezletek. A megoldás, a döntés elhúzódik amikor már a vita lezárása lanne szükséges.

Ilyen eset volt a most felállítandó győri gyetem ügye is. Többször megvitatták, többféle variációban, de végülis most már ott tartunk, hogy döntésnek kell szüktni. A^n-or a munka ilyen oldalának javításáról, kevesebb jelentésről, az utasításoknak az elvtársakknl történő megbeszéléséről beszélünk, rendkívül fontos az időbeni döntés. Ez közös betegségünk. A vegyészkaron is volt sok vita olyan kérdésekről, amelyekben már régebben dönteni kellett volna. Ebben mi is hibásak vagyunk.

A tanszékvezetéssel kapcsolatban helyesek a célkitűzések, jó amiről az elvtársak itt beszéltek és tovább kell ezen az utón haladni. Jó amit Rácz és Varsányi dékán elvtársak elmondottak a tanszékvezetők munkájának ellenőrzésével kapcsolatban, helyes, hogy ihásban rögzítették a feladatokat es hogy mennyire helyes volt ez a megoldás, azt az bizonyítja, amit Szőke elv" társ említett, hogy volt olyan tanszékvezető, aki nem tudott válaszolni tanszéke káderfejlesztési tervének állásáról.

Helyes Varsányi elvtárs megállapítása is, hogy a rendszeres tanszéki értekezlet csak elősegíti a reform munkálatokat.

Lényeg, hogy a tanszékvezetők ismerjék saját tanszékeik belső életét, feleljenek az ott dolgozók szakmai, politikai fejlődésé" ért. Ennek elősegítésére sok módszer alkalmazható, rról sem szabad megfeledkezni, hogy sokféle munka adódik, amit a tanszékvezetők hajlamosak formálisan elintézni, ^zt mi nem tudjuk