Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1958-1959
1959. július 20. (138-154.)
03451 Éneikül pedig több olyan igény sem elégíthető ki, melyeknek az Egyetem különböző szervei hangot adtak. A betegellátáshoz tartozik az arra szorulók korházi elhelyezése is. Közismert, hogy ezen a téren milyen nehézségek vannak. Mi adott esetben minden lehetőséget felhasználtunk, hogy betegeink a legrövidebb időn belül kórházba kerüljenek. Az ápolási és gyógyulási idő megrövidítése céljából legtöbbször kórházi orvosaiknál is felvesszük a személyes kapcsolatot és közöljük tapasztalatainkat illetőleg consultatiót folytatunk velük. Azon fekvő betegeket, akiknek kórházi kezelésre szükségük nincs, otthonukban körzeti orvosuk kezeli. Ha mi küldjük haza őket, kezelő orvosuknak levelet írunk. Ha azonban spontán maradnak otthon, további sorsukra befolyásunk nincs. Ez nem is hiányolható azoknál, akik családi körben élnek, de az albérlőknek már jó lenne, ha ezen átmeneti betegségüket is az Egyetem saját fektető intézetében vészelhetnék át. Ennél sokkal fokozottabb a kötelezettség a diákotthon lakóival szemben, mert azok gondozása teljes egészében az Egyetemre tartozik. Ezen a téren több hiányosság van. Már boldogult elődöm, Dr.Markovits Ferenc 1954/35* évi jelentésében olvastam, hogy "minden diákotthonunkban feltétlenül ragaszkodom'a betegszobák kialakításához,ill. céljuknak megfelelő igénybevételéhez." Igen sajnálatos, hogy ezen szavak na is aktuálisak. A Hess A. téri diákotthon kivételével a betegek semmiféle intézményes gondozásban nem részesülnek, sőt ahol még van ia un. betegszoba ott is a bet^g inkább társai között fekszik, mert azoktól legalább kap némi gondozást. Hogy ez mennyire helytelen, nyilvánvaló! Közismert, hogy a betegek gyors gyógyulásához jó, gyakran diétás étkezés is szükséges. Ezzel szemben a megszokott, sokszor hiányos táplálkozásuk is nehézségbe ütközik. Az sem helyeselhető, hogy a diákotthonban a felvétel orvosi vélemény kikérése nélkül történik és egyesek kiemelése csak akkor történik meg, ha betegségük manifestalodása olyan panaszokat okoz, melyek miatt önként kényszerülnek orvoshoz mepni, vagy akkor, ha az I. vagy IV. éves korukban az általános szűrésnél sorra kerülnek. Addig pedig nem csak saját egészségük romlik esetleg irreversibilis módoh, hanem adott esetben társaikat is fertőzhetik. /A családi körben élőknél a szülőknek vagy egyéb hozzátartozóknak már jóval előbb fel szokott tűnni a gyerek változása és így nyilván előbb is kerülnek orvoshoz./ Nem csak ezen okok, hanem a praovmtio szempontjai is feltétlenül szükségessé teszik,az általam már régebben javasolt háziorvosi rendszer sürgős kiépítését, minden diákotthonban. Ha
