Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1955-1956
1955. szeptember 22. (8-49.)
2 hogyan írjon publikációt? Uj tanszékeknek laboratóriumuk sem volt, tehát légből nem írhatott,ehhez kísérletek is kellenek. Egész csomó Akta Technika és akadémiai cikket olvasott, ami egészen szin- vonalatlan, de azok írója bele került a listába és az volt jó munka. Ez lassan visszavonulásra kényszeritett sok oktatót, mert úgy érezte, hogy eddig hiába dolgozott. Feltétlenül ha bizonyos stabilizáció lenne a következő kérdésekben: milyen tanszék lesz megszüntetve, lesznek-e egyes tagozatok, a tagozat megszüntetése helyes-e ? Kellt°§índen oktató tudja, hogy a tanszék megmaradnitt dolgozhat §s ha munkáját nem ma de legalább 3 év múlva kiséri^siker, és hx akkor eredményeit publikálhatja-e? Tehát teljesen nyilt beszédre van szükség. Mert ha tudja, hogy megszűnik a tanszék ahol dolgozik és átkerül jövőre máshová, még ez is jobb. Az egyéni foglalkozást az oktatókkal helyesnek tartja. Eddig azonban csak akkor foglalkoztak az oktatókkal, ha hibát követtek el, de érdemeiket nem ismerték el /jegyzetirás, tárgykialakitás/ terén, teh^^^á^elismerjék az utca emberét, aki becsületesen teljesíti kötelességét, gyakorlatot pontosan tart, uj módszereket alakit ki Ez majd az egyéni foglalkozás során derül ki. Állítsunk elérhető követelményeket az oktatók elé. Tehát nem köv.meg 2o publikáció, hanem az*?83r%#^ó tanulmányozza pl. az egyes területeket, olvassa ezt, vagy azt a könyvet. Dicsérjük meg az oktatókat, ha jó munkát végeznek, pl. tanársegédeketpxakik gyakorlatok jó és po8?8^Í9^§§etése miatt, vagy tudományos kutatási berendezés összehozásáért. Ha elismerjük a Ró munkát is, akkor elég lenne egy szó egy tanársegéd felé, ha késik a gyakorlatokról és biztosan többet nem teszi. A mostani káderfejlesztési terf középpontjában nem a kádercserét, hanem elismerést, a hibákra való rámutatást kell állitani és akkor ' igenis lesz itt forradalmi lendület és ki fog alakulni, hogy a hallgatókat szeretni kell. Szeretni kell őket, ami azt jelenti, hogy arra kell gondolni, hogy ha én egy hallgatóval foglalkozom és kiváló mérnök lesz abból, az az országnak és hját gyermekemnek lesz javára és saját magamnáklesz dicsőség, ha visszaemlékszik a pólyáján elért eredményekkor az őt oktató tanárra. Szivós politikai munkával, meggyőzéssel, bizalommal, őszinteséggel kell xiKXHX az oktatókkal foglalkozni és akkor jelentősen előbbre visszük a K.V. határozatának megvalósítását.
