Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1953-1954
1953. november 14. (23-37.)
- 3 mellett szóló érvekre. így pl. a kohászat ős a gépipar között meglevő szoros kapcsolatra. A gépipar fejlesztése szempontjából feltétlenül előnyös, ha a gépgyártás összes műszaki tényezői együttesen rendelkezésre állanak. A gép legfőbb alapanyaga a vas. A vasnak igen sokféle tulajdonsága -vm, rendkívül sokfélcképcn, változatosén variálható és felhasználható. A vaskohászat segítségével lehet a gépgyártás különféle igényeit kielégíteni. A vaskohászat kérdését tehát nem lehet elválasztani a gépgyártás kérdéseitől. A vaskohászatra éppen minőségi gépgyártásunk szempontjából van feltétlenül szükség. Máriás elvtárs érveit, melyeket a kohászat rentabilitása ellen felhozott ugyancsak fenntartással kell fogadni. Két-' ségtclen tény, hogy a kohászat terén jelenleg komoly nehézségeink vannak. A vasérc és koksz hiánya azonban csak jelen körülményeink között megoldatlan kérdés; de mindkettő és különösen az utóbbi, igen rövid időn-belül megoldható. A szállítási költségek jelentősen csökkenthetők, /pl. a vasút villamosításával stb./ tehát ez som örök és megváltozhatatlan tényező. Egyébként a hosszú szállítási útvonal nem teszi lehetetlenné a kohászat rentabilitását. Szemléltetően bizonyítja ezt a magnitogorszki és kuznyocki hatalmas kohászati telepek példája, ahol tudvalevőleg az uráli ércet 2ooo kilóméteres távolságra szállítják és mégis rentábilis a termelés. Meg kell továbbá jegyezni, hogy Máriás elvtárs arra irányuló javaslata, hogy vasérc helyett inkább hengerelt árut importáljunk, sem jelent feltétlenül előnyösebb megoldást, mert a hengereltáiu átvétele külföldön, a méretek betartása stb. számos igen komoly nehézséget vet fel, ami egyben tekintélyes többletkölt.ágct is jelent. A szakmunkás lfrdés. A szakmunkás utánpótlás főmódszore ma és már régebben nem az átképzés, hanem az ipari tanulóképzés. Helytelen tehát az átképzés problémáját úgy tárgyalni, mintha ez lenne jelenleg "a legfőbb kérdés" Máriás elvtárs helytelenül tárgyalja a szakmunkás utánpótlás kérdését is. Az ipar elsősorban a mezőgazdaságból tudja a szükséges munkaerőt biztosítani. Az előadás eltúlozza ezzel kapcsolatban a parasztság szakm'ai képzősének nehézségeit. Az a tény, hogy a parasztság kezdetben lassabban és talán nehezebben barátkozik meg a technikával, elsősorban a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságával magyarázható, de semmiképpen sem azzal, hogy a parasztságban nincsen meg a kellő képesség a technika elsajátítására. Non igaz tehát, hogy a "technikai zsenik" feltétlenül és minden körülmények között a városi fiatalokból kerülnek ki. Ténybelile*g és politikailag komolyan kifogásolható továbbá: a háborús eshetőségről szóló rész, a villanykörte exportjának ilyen irányú felvetése, a szakmunkások kiemelésének helytelen felvetése és meg több kisebb részletkérdés is. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy Máriás Antal elvtárs előalása jelentős részében olyan kérdésekkel is foglalkozott, melyek iparunknak valóban megoldást kívánó problémái. Az előadásban érvényesül az a helyes törekvés, hogy hallgatóinkat ne elvont kategóriák, lélektelen dogmák ismételgetésével tanítsuk, hanem az-ipari gyakorlatból felszínre kerül lő kérdésekre iráhyitsuk érdeklődésüket. Ehhez kapcsolódik az az igény, hogy Önállóan, bátor kezdeményezéssel nyúljunk az ipari gyakorlat kérdéseihez. Ezt az alapjában helyes célkitűzést Máriás elvtárs több, egészen helytelen kérdésfelvetéssel, nem kellő alaposságú felkészüléssel próbálta megvalósítani. Hiányzott előadásában az oktatómunkában elengedhetetlen politikai felelősségérzet is. Amilyen mértékben helyeselni kell az említett célkitűzéseket, ugyanolyan mértékben el kall ítélnünk Máriás Antal sok vonatkozásban tudománytalan és pedagógiai- ellenes eljárását. E hiányosságokkal magyarázható Máriás Antal elvtárs előadásának teljesen negativ, politikailag káros hatása a hallgatók körében. Befejezésképpen szükségesnek.tartjuk hangsúlyozni; hogy Máriás Antal
