Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1930-1931
1930.11.13. 6. ülés
3 tartson „Társadalompolitika, különös tekintettel a társadalombiztosításra“ címen kollégiumot. (A második félév 4 órájából két óra a betegségi és balesetbiztosítás anyagára, további két óra az öregségi-, rokkantsági-, özvegy- és árva-, valamint bánya- nyugbér-biztosítás anyagának előadására esnék.) Szükséges azonban az is, hogy az eddig dr. Heller Farkas ny. r. tanár által az I. félévben két órában előadott „Szociál- politika“-i kollégium is az új tanszék munkakörébe utaltassák át, ahová az logikusan tarozik. E kollégium anyaga továbbra is úgy szabatnék meg, hogy elsősorban Magyar- ország szociálpolitikája volna az az anyag, mely az előadások tárgya. Ezzel a tanszék elfoglaltsága az I. félévben heti 6 órára emelkedik. A második félév még szabad két órájában a szociálpolitika egyes különleges részeit adná elő („Fejezetek a szociálpolitika köréből" címen) az új tanszék professzora, ilyenformán a szociálpolitika problémáiba való mélyebb behatolás útjait egyengetve. Kötelessége lenne végül a tanszék profeszorának hetenként 2 órában munkásbiztosítási praktikumot tartani. Látnivaló, hogy az a feladat, melynek elvégzése az új tanszék professzorára vár, éppenséggel nem könnyű. Alapos elméleti ismereteken kívül gyakorlati tapasztalatokkal is kell rendelkeznie. Arra kell tehát törkednünk, hogy a tanszékre olyan szakembert nyerjünk meg, aki egyfelől tudományos egyéniségénél, de másfelől praktikus ismereteinél is fogva alkalmasnak látszik arra, hogy a tanszék teendőit a legmeg- bízhatóbban lássa el. Szemlét tartva a számbajühetö szakíérfiak felett, bizonyos értelemben sajnálattal kell megállapítanunk azt. hogy noha — mint iziben látjuk, — meg van a módunk minden tekintetben kiváló megoldást javasolnunk a tanszék betöltésénél, valójában a szociálpolitika fontosságához mérten, aránylag nem bőséges az a tudományos sukrescencia, amelyikből meríthetünk. Bizonyára része van ebben annak, hogy bár a szociálpolitika, mint a szocializmus hatalmas ellenszere, a legutóbbi 50 év alatt úgy a tudományos művelésében, mint gyakorlati kifejlődésében is gyönyörű lépésekkel haladt előre az ideál felé, hazai egyetemeinken mégis meglehetősen mostohán kezeltetett: országunkban tulajdonképpen egyetlen olyan tanszék van ma, amely kifejezetten a szociálpolitika művelésének is szenteltetik. A szociálpolitika a tudomány- egyetemek tanrendjében csak burkoltan szerepel, a közgazdaságtan egy része gyanánt és csak két egyetem van, ahol külön kollégiumban is polgárjogot nyert. Az egyik éppen Műegyetemünk, ahol amint említettük, dr. Heller Farkas tart előadásokat a szociálpolitikából: a másik az egyetemi közgazdaságtudományi kar. Kiindultunk abból az elvből, hogy a Műegyetemen megszervezett új szociálpolitikai tanszék betöltésénél csak olyan alapos tudományos készültséggel bíró egyének jöhetnek szóba, akik a társadalombiztosítás speciális problémáit a gyakorlat közelségéből is ismerik. A társadalombiztosítási szervezet (vagy tágabb értelemben: a népjóléti és munkaügyi igazgatás) körében két oly névvel is találkozunk, amelyek viselőinek munkásságát alaposan szemügyre kell vennünk abból a szempontból, hogy eldönthessük: melyik volna alkalmas. Az egyik dr. Pap Géza, ezidőszerint az Országos Társadalombiztosító Intézet vezérigazgatói teendőivel is megbízott államtitkár. A második űr. Kovrig Béla egyetemi magántanár, az Országos Társadalom- biztosító Intézet igazgatói címmel és jelleggel felruházott aligazgatója. Közülük dr. Pap Géza az idősebbik, dr. Kovrig Béla a fiatalabbik. Dr. Pap Géza évek sora óta Műegyetemünk közgazdasági osztályán a „Munkásbiztosítás“ című kollégiumnak is előadója, elismert szakember, kinek a társadalombiztosítási törvényhozás munkálatai terén valóban kiváló, maradandó érdemei vannak. De bármily magasra értékeljük és méltányoljuk dr. Pap Géza államtitkárnak egyfelől nálunk kifejtett munkásságát s másfelől általában a szociálpolitika terén végzett alkotó tevékenységét, mégis van olyan körülmény, amely arra késztet, hogy a jeles férfiú kiváló érdemeinek és tudásának legmesszebbmenő értékelése és elismerése mellett is lemondjunk arról a gondolatról, hogy öt tanári karunk számára nyerjük meg. Dr. Pap Géza államtitkár t. i. egész pályafutása alatt törvényelőkészítési munkát végzett s e munkában nagy hasznára volt az a tipikusan jogászi képzettsége, amelyet korábbi bírói szolgálata közben szerzett meg. De bár a szociálpolitikai tanszék betöltőjének jogászi ismeretekre is szüksége van, mégis kétségtelen, hogy a tanszék előadási anyaga lényegében közgazdasági természetű. Ez a megfontolás tolja előtérbe dr. Kovrig Béla egyetemi magántanár sze
