Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1929-1930
1930.06.18. 22. ülés
a. M.-ban megtartotta előadását „Das Stirnrad für die Höchstleistungen der Gegenwart“ címen. Műszaki munkásságát szintén a már említett tárgykörre koncentrálta és ezen a téren tanácsadói működést fejtett ki az S. K. F. svéd golyóscsapágy- gyárnál és fejt ki most is oly neves cégeknél, mint Ganz és Társa és a Maag. Zürich fogaskerékgyárnál. Ezenkívül még élénk munkásságot fejt ki különböző társadalmi kérdésekben. A szóban lévő tanszék elbírálásánál szem előtt kellett tartani azt a körülményt, hogy a tanszék tananyaga súlyos feladat elé állítja a megbízandó tanárt. A nehézség ott van, hogy számolva az adott viszonyokkal, két olyan anyagot kellett a tanterv szerint egy tanszéknél egyesíteni, amely a gyakorlati életben erősen szétágazódik és szinte véletlenségnek kellene közrejátszania, ha olyan pályázó akadna, aki az emelögepek és a hidrogépek szerkezettanát egyforma elméleti és gyakorlati készséggel és tapasztalattal bírná. A pályázat eredménye igazolja ezt a nehézséget, mert a három pályázó egyike sem foglalkozott a hidrogépek szerkezettanával olyan mértékben, mint ahogyan ezt meg kellett volna követelni abban az esetben, ha úgy mint eddig, a hidrogépek szerkezettana külön tanszéket foglalna le. Az új tanrendben a III. gépszerkezettani tanszék anyaga egy, a viszonyok alakulása által indokolt kompromisszum eredménye, amely azzal a sajnálatos, de le nem tagadható ténynyel számol, hogy az ország megcsonkítása következtében elveszvén számunkra az amúgy is korlátolt számú vízierök javarésze a tulajdonképpeni hidrogépek gyártásának a jelentősége hazánkban alábbszállt s noha egy nagy cégünk ezen a téren még ma is folytat kiviteli tevékenységet, a várható kereslet a hidrogépek tervezésében különlegesen képzett fiatal mérnökökben a békében sem igen jelentős mértékhez képest szükségszerűen még csökkent. Ezzel szemben helyeselni kell az új tantervnek azt az elgondolását, amely kiemeli az emelőgépek szerkezettanát az eddigi alárendeltebb helyzetéből s azt az új 111. gépszerkezettani tanszék egyik vezető tárgyává teszi. Ez megfelel a pedagógiai feltételeknek, de megfelel a gyakorlati élet követelményeinek is. A pedagógiai szempontnak azért, mert alig van tantárgy, ahol a szerkesztői készség már a tanmenet első stádiumában annyira ébreszthető volna, mint az emelőgépeknél és gyakorlati szempontból azért, mert éppen az ide tartozó gépezeteknek nyílik tágas alkalmazási terük hazánkban is, ahol a tömegáruk gazdaságos szállítása elsőrangú követelmény és igen sok idevágó feladat vár megoldásra. Röviden összefoglalva az elmondottakat, új tanrendünk a III. gépszerkezettani tanszék tananyagába két nagy ágazatot von be azzal a hallgatólagos hozzáadással, hogy nem okvetlenül szükséges teljesen egyenértékű képzettség mindkét ágazatban, hanem elegendő, ha megvan ez a képesítés a teljes szerkesztői készség az egyik ágazatban és olyan elméleti tudás, amely biztosítékot nyújt arra, hogy a másikat is kellő színvonalon tudja tartani. A pályázat betöltését megkönnyíti az a körülmény, hogy az új tanterv szerinti előadások a hidrogépekből csak egy év múlva válnak esedékessé s a várakozási idő alkalmas lesz az új tanterv szerinti előadások kellő összeállítására. Az új tanrendünk elgondolásából levont ezen elvi szempont érvényesítése következtében dr. Vidéky Emil és Kisfaludy Imre urak pályázatait eleve mellőzni kellett, mert egyikök sem fejtett ki elméleti, de főleg tervezői tevékenységet sem az emelőgépek, sem a hidrogépek terén. Dr. Vidéky Emil műszaki munkásságának javarészét kizárólag egy, bár igen fontos, de területileg élesen elhatárolt területnek, a fogaskerekeknek és gördülő csapágyazások művelésének szentelte, ahol elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki, de ez és pedagógiai működése túlságosan távol esik a tanszék tárgykörétől, és az ott megkövetelt szerkesztői tapasztalattól, semhogy áthidalható lett volna az ellentét eddigi működési köre és a tanszék feladatai között. Kisfaludy Imre máv főmérnök pedig gépszerkesztéssel számottevő módon egyáltalában nem foglalkozott és azonkívül olyan pongyolán szerelte fel pályázati kérvényét, hogy abból a tanszék ellátására való rátermettségét kiolvasni nem lehetett. Még az a két dolgozata is, amelyre igen nagy súlyt helyez, egy speciális mechanikai feladatot tárgyal, amely a tanszék tárgykörével a leglazább kapcsolatban sincs. Az egyedüli pályázó, aki a kifejtett elvi követelményeknek megfelel, Pattantyús-Ábrahám Géza dr. Tizenkét éve meghívott előadója lévén az Emelőgépeknek s ugyanazon idő alatt mint magánmérnök is főleg emelőgépek tervezésével foglalkozván, ezen a téren teljes elméleti és gyakorlati képzett-