Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1929-1930

1930.06.18. 22. ülés

Működés a Műegyetemen. 1907 okt. 1.—1909 aug. 1. tanársegéd az 1. elektrotechnikai tanszéknél, 1912 okt. 1—1922-ig adjunktus a 11. gépszerkezettani tanszéknél (gépelemek és emelőgépek). Meghívott előadó 1918-ban a gépelemekből megtartott párhuzamos előadásokra, az emelőgépek meghívott előadója 12 év óta és ebben a minőségben jelenleg is működik. Ugyancsak 1928 óta előadója az építészhallgatók részére megállapított általános géptannak. 1927 januárjától 1929 októberig a más állásban működő tanár helyett a gépelemek 1. és II. részét adta elő és vezette a gyakorlatokat. 1921 óta az ,elektromos üzemű felvonók és energiakiegyenlítő szerkezetek“ műegyetemi magántanára.

Háborús szolgálat és kitüntetések. A háború egész tartama alatt a budapesti katonai parancsnokság autóosztályánál mint népfelkelő hadnagy és főhadnagy. Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján, egyidejűleg folytatta működését a Műegyetemen.

Előadásokat tartott a M. M. és É. Egyletben és az elektrotechnikai egyesületben az elektromos erőátvitelről a vasgyártásban, daruszerkezetekről, az elektromotorok melegedéséről, a debreceni Tisza István Tudományos Társaság előtt a hajdúszoboszlói gázos kutakról.

Irodalmi tevékenysége felölel számos értekezést a M. M. és É. E. Közlönyében, az „Elektrotechnikában“ és a „Technikában“, amelyek, mint előbb említett előadásai, a vasgyártásban használt elektromos erőátvitellel és daruszerkezetekkel foglalkoznak és főleg a dinamikai viszonyokat és a melegedés problémáit fejtegetik.

1927-ben jelent meg 500 oldalas könyve az „Emelőgépek üzemtana és szerkezettana“ cimen, és mellékelve van okmányaihoz az általános géptani előadásai után készült előadási füzete.

Mérnöki működésének igazolására számos szakértői véleményt és szerkezeti rajzot mutat be, egyebek között a ferencvárosi kikötő 2000 kg-os teherfelvonóját, az országház express-felvonóját, a diósgyőri öntőmühely 30 tonnás futódaruját, a lillafüredi felvonót stb.

3. Dr. Vidéky Emil, a műszaki tudományok doktora, oki. gépészmérnök, műegyetemi magántanár, m. kir. kormányfőtanácsos, a székesfővárosi ipar- rajziskola tanára. Budapesten született, most 51 éves.

Előtanulmányai: gimn. érettségi vizsga, 1900-ban a budapesti Műegyetem gépészmérnöki oklevele, 1910-ben a műszaki tudományok doktora kitűnő képesítéssel.

Működés a Műegyetemen és egyéb pedagógiai működés. 1901-ben tanársegéd lett a gépelemek és emelőgépek tanszékénél, majd 1904—1912-ig ugyanott adjunktus és az 1911/12. tanévben a szabadságolt tanár helyett megtartotta az előadásokat és gyakorlatokat. 1912-ben rendes tanárrá hivatott meg a Selmecbányái m. kir. bánya és erdészeti főiskolához, de ezt az állást nem foglalta el, hanem a fővárosban maradt a székesfővárosi iparrajziskolánál, amelynek most is tanára, miután az előbb viselt igazgatóhelyettesi állás alól kérelmére felmentetett. 1913 óta műegyetemi magántanár „a fogaskerekek és gördülő csapágyazatok“ tárgykörből. Ajánlata alapján 1926 óta a közgazdasági egyetemi karon előadásokat tart „műszaki enciklopédia“ címen.

Háborús szolgálata és kitüntetések. A háború kitörése után önként bevonult, majd mérnök-hadnagyi ranggal a gépkocsi póttár műszaki vezetője lett és különféle szervezői munkálattal bízatott meg. 1916-ban legfelsőbb elismerés mellett Konstantinápolyba vezényeltetek a török hadiiskolához, majd mint autókülönítniény-parancsnok Mezopotámiába került, 1918-ban a feketetengeri cs. és kir. katonai tudományos expedíció tagja lett, miközben főhadnaggyá lépett elő és egyebek között geodéziai felvételeket is készített. Számos kitüntetést kapott, a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján, a német vaskeresztet, a török vasfélholdat, a Medzsidie-rend III. osztályát.

Ezenkívül megkapta a svéd Észak Csillagja tiszti keresztjét és a m. kir kormányfőtanácsosi címet.

Irodalmi tevékenység. A M. M. és É. Egylet Közlönyében és a Zeitschrift d. Üsterr. Ingenieur u. Architekten Vereines, valamint a Technikában több cikke jelent meg a fogaskerekek és gördülő csapágyazatok gyártásáról és méretezéséről. 1912-ben jelent meg könyve a „Fogaskerekekről“ és 1923-ban „Gépipari ábrázoló mértanja“.

7 adományos tárgyú előadásai ugyancsak főleg a fogaskerekek és golyóscsapágyak tárgykörből valók. 1922-ben a „Közúti és kisvasutak nemzetközi Egyesület“ által Homburg a. d. Höhe-ben rendezett kongresszuson beszámolt a gördülő csapágyazatok kérdésének akkori állásáról és 1927-ben Frankfurt