Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1929-1930
1930.02.08. 13. ülés
8 helyzetben van. Igaz ugyan, hogy a lágymányosi műegyetemi telep 1800-as hallgatói létszám szem előtt tartásával terveztetett olyannak a milyen, és hogy a hallgatók létszáma az utóbbi években 1500 körül stabilizálódott, úgyhogy nem a hallgatók számának szaporodása az a körülmény, ami a terjeszkedést és az új építkezést kívánja. Ámde van két olyan körülmény is, ami együttesen arra vezetett, hogy a hallgatók létszámának csökkenése ellenére is ma már a Műegyetemen tűrhetetlen túl- zsúfoltság uralkodik ; az egyik körülmény abban áll, hogy a technikai és természeti tudományoknak az utolsó két évtizedben bekövetkezett óriás mértékű haladása miatt az egyes laboratóriumok és intézetek helyiség-igényei ma lényegesen nagyobbak, mint negyedszázaddal ezelőtt a Műegyetem épületei megtervezésének idején voltak. A másik körülmény az, hogy — miként már említettük — ez idő óta tizenegy új tanszék állíttatott fel, amelyek nyilván csupán a régi tanszékek rovására és az egész Műegyetem helyiségállapotának romlása árán juthat lak helyiségekhez. Az oktatás és különösen a kutató munka sikerét szerfölött megbénító mai áldatlan állapotokon csupán új építkezésekkel lehet gyökeresen segíteni. Nagy szerencse, hogy az új építkezéshez szükséges terület már költségmentesen rendelkezésre áll, amennyiben a Műegyetem Budára való áttelepítésekor az akkori kormány bölcs előrelátással gondolt a Műegyetem jövőbeli okvetlenül bekövetkezendő terjeszkedési szükségletének kielégítésére és jóval nagyobb telekkomplexumot vásárolt meg, mint amekkorát az akkori műegyetemi építkezési programm igényelt, úgyhogy a mai műegyetemi telepet délről határoló Bertalan-utcán túl a Duna mentén még 12.500 □-öl nagyságú már feltöltött üres telek van az államkincstár birtokában és ez kimondottan a műegyetem fejlesztéséhez szükséges új épületeknek elhelyezésére van szánva. Az emelendő új épületeknek és a meglévő épületek bővítésének jól átgondolt programmja a következő : 1. Okvetlenül építendő volna egy második chemiai pavilion. A ma meglévő chemiai pavilion ugyanis eredetileg csak két tanszék számára készült és benne ma nem kevesebb, mint öt tanszék van elhelyezve, nevezetesen az általános chemiai, a chemiai technológiai, az anorganikus chemiai, a mezőgazdasági chemiai és a szerves chemiai. Hogy ily módon agyonzsúfoltság keletkezett, ami mindenik érdekelt tanszék működésére káros hatással van, az magától értetődő dolog. Itt tehát egyetemes érdek kívánja a megsegítést, vagyis egy új, második chemiai pavillonnak létesítését. Ebben az új épületben kellene elhelyezni a szerves chemiai tanszéket. A Műegyetem volt Magyarországon az első főiskola, amelyik felismerte, hogy modern chemiai kiképzéshez a szerves chemia önálló, intenzív művelése feltétlenül szükséges és ezért 1913-ban felállította a szerves chemiai tanszéket. Ez a tanszék azonban nem a saját céljai szerint épült és berendezett épületben, hanem két más tanszéktől elfoglalt és teljesen alkalmatlan helyiségekben kezdte meg működését és csak a legégetőbb szükség követelie átalakítások révén jutott a mai, még mindig tűrhetetlen állapotba, amelyben az elhelyezése rossz, fejlődésre alkalmatlan és területre túlságosan kicsiny. Az 1926-ban megtartott Természettudományi Kongresszus sokat foglalkozott a műegyetemi szerves chemiai tanszék ügyével és végeredményül Nagyméltóságod állapította meg, hogy a szerves chemiai tanszék helyzete milyen szánalmas és hogy ezen csakis új épület emelésével lehet segíteni. Ebben az új chemiai pavillonban a szerves chemiai tanszéken kívül elhelyezést nyerhetne még két chemiai tanszék is, amelynek egyike legcélszerűbben a már fentebb említett metallurgiai tanszék volna. A második chemiai pavilion építkezési költsége hozzávetőlegesen 800.000 pengőre rúgna. 2. Hasonlóképen elkerülhetetlen egy új fizikai pavillonnak az építése is. Ma valamennyi fizikai és elektrotechnikai tanszék, számszerint hét, még pedig a kísérleti fizikai, a technikai fizikai, a chemiai fizikai, az I. számú elektrotechnikai, a II. számú elektrotechnikai, a gyakorlati elektrotechnikai és az elektrochemiai tanszékek egy olyan épületbe vannak összezsúfolva, amely az eredeti terv szerint csupán három tanszék részére épült. Hogy itt ennek következtében ugyanolyan áldatlan állapotok álltak elő, mint az előbb említett chemiai pavillonban, az természetes. Különösen mostoha viszonyokkal küzködik a kísérleti fizikai tanszék, amely az épület déli szárnyán, a második emeleten kb. 800 m2-nyi területet foglal el. Ez az elhelyezés a teljesen elégtelen terület mellett mind a kutató munka, mind az oktatás tekintetében a lehető legkedvezőtlenebb. A fizikai kutató munka szempontjából ugyanis legelsőrendű fontosságú, hogy annak színhelye rázkódásmentes, lehetőleg északnak néző, egyenletesen temperált, száraz alagsori helyiségekben legyen ; ezzel szemben a fizikai intézet másodemeleti helyiségei déli fekvésüek,
