Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1929-1930
1930.02.08. 13. ülés
3fít/t4i 0 / Nagyméltóságú Miniszter Ur! Nagyméltóságod előzetes felhatalmazása alapján az alábbiakban van szerencsém a József-Műegyetem Tanácsa nevében felterjeszteni a Műegyetem már szükségessé vált továbbépítési és fejlesztési programmjának vázlatos tájékoztató képét. Műegyetemünk a maga egészében 1909-ben költözött át a budai lágymányosi telepére és e^óta állandóan, sőt a dolog természete szerint évről-évre fokozódó mértékben kénytelenek vagyunk küzködni a berendezés, elhelyezés és felszerelés hiányai okozta nehézségekkel, amelyek immár otyan nagyok, hogy — ha gyors segítséget nem kapunk — menthetetlenül bekövetkezik a Műegyetem eddig általánosan elismert magas színvonalának sülyedése, ami meg maga után vonná hazánk technikai kultúrájának és gazdasági erejének hanyatlását is. A lágymányosi Műegyetem bajainak kiinduló pontja abban található meg, hogy az államnak 1909-i pénzügyi helyzete nem engedte meg azt, hogy a műegyetemi épületekben foglalt laboratóriumok és szertárak a beköltözéssel egyidejűleg a technikai tudományok akkori állásának és a Műegyetem akkori hivatásának megfelelőleg fel is szereltessenek, vagyis elláttassanak az eredményes oktatáshoz és a tudományműveléshez szükséges gépekkel, műszerekkel, demonstrációs eszközökkel stb. A Műegyetem Tanácsa ugyanis még 1907-ben összeállította az akkor korszerűnek és szükségesnek tartott tudományos fölszerelés programmját, amelynek végrehajtására kereken 2,200.000 K szükségletet mutatott ki; az akkori kormány azonban pénzügyi okokból úgy határozott, hogy ez az összeg egy évtizedre elhúzódó és 1909-ben kezdődő részletekben kerüljön csak folyósításra. A részletek kiutalása a világháború kitörésétől, egészen a legutóbbi időkig szünetelt, illetőleg rendkívül kicsiny összegekké zsugorodtak össze az időnkint folyósított összegek, úgyhogy 1928-ban még mindig kereken egy millió pengőre rúgott az 1907-es felszerelési programm költségfedezetének ki nem utalt része. Ily módon a kor színvonalát megütőnek szánt új Műegyetemnek felszerelése és berendezése már kezdettől fogva nem kielégítő, mert részint elavult, részint hiányos; és ez a kettős fogyatékosság évről-évre mind kirivóbbá vált a technikai és természettudományoknak rohamos fejlődése miatt. A Műegyetem állapotának további leromlását idézte elő az a máskülönben örvendetes körülmény, hogy a technikai tudományok fokozatos differenciálódása következtében nem lehetett elzárkózni új tanszékek felállítása elől, úgyhogy 1907 óta tizenegy új tanszék keletkezett ; a baj azonban onnan származott, hogy a felállított új tanszékek nem részesültek alapberuházásban és így vagy felszerelés nélkül maradtak, vagy a régi tanszékek rovására jutottak némi felszereléshez. így állott elő az a szomorú helyzet, hogy a Műegyetem meglevő szertárainak és laboratóriumainak felszerelése messze visszamaradt Európa többi műegyeteméhez képest, úgyhogy immár számolnunk kellett a Műegyetem teljesítőképességének csökkenésével és a magyar mérnökképzés szintjének aláhanyatlásával. Nagyméltóságodnak előrelátó gondossága bölcsen felismerte azonban a veszedelmet és ezért 1928-ban kilátásba helyezni kegyeskedett, hogy a tudományos felszerelésre 1907-ben szánt összegnek még ki nem utalt részét, amihez a Műegyetemnek valósággal szerzett joga volt, jelentékeny nagyságú részletekben a Műegyetem rendelkezésére bocsátja. Mivel a technikai tudományoknak haladása miatt nyilván nem lehetett arról szó, hogy az 1907-es programmnak még végre nem hajtott része kerüljön egyszerűen végrehajtásra és mivel az új tanszékeknek igényeit is figyelembe kellett venni, azért a Műegyetem Tanácsa a mai viszonyokra való tekintettel, új felszerelési programmot dolgozott ki és ezt 2160/1928. szám alatt felterjesztette Nagyméltóságodhoz. Ennek az új programmnak összeállítása nehéz feladat elé állította a Műegyetemet; arra ugyanis nem lehetett gondolni, hogy a mostani helyzetnek teljesen megfelelő és az oktatás, meg a tudományos kutatás igényeit egyaránt szem előtt tartó felszerelésre vonatkozólag tegyünk javaslatot, mert kimondottan csupán olyan nagy-
