Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1919-1920
1920.03.16. 23. ülés
264. 920. Felterjesztési tervezet. r Nagyméltóságú Miniszter Ur! A „Budapesti Közlöny“ folyó évi február 26-iki száma közli a Magyar kormány 237/1920. M. E. szám alatt folyó évi január hó 12.-én kelt rendeletét a köztisztviselők minősítéséhez megkívánt képesítési kellékek kiegészítése tárgyában. E szerint: „a közgazdasági ügyekkel foglalkozó minisztériumok központi igazgatásánál, valamint ezeknek a minisztériumoknak kormányzati hatásköre alá tartozó azoknál a hivataloknál, amelyeknél különleges gazdasági szakképzettséget igénylő ügyeket is intéznek, továbbá a külügyi igazgatás szerveinél, végre a köztörvényhatóságok tisztviselői karában a fogalmazói szakban oly egyének is alkalmazhatók, akiknek az 1883. évi I. t.-c. 3. §-ában megállapított képzettségük nincs meg, ha a budapesti tudományegyetem mellett felállított közgazdaságtudományi karon a közgazdaságtudományi államvizsgát sikerrel letették.“ Műegyetemünk tanácsa óvást emel ezen sérelmes rendelkezés ellen és felkéri Nagyméltóságodat, hogy e rendelkezés mielőbbi visszavonásáról gondoskodni méltóztassék. Mindenekelőtt tisztelettel meg kell jegyeznünk, hogy alkotmánytörvényt, mint amilyen az 1883. évi 1. sz. t.-cikk, rendeleti úton kiegészíteni nem tarthatjuk helyes eljárásnak. A nevezett t.-c. 32. §-a, amelyre a rendelet kiadása alapítva van, egyébként sem ad felhatalmazást ilyen kardinális kiegészítésnek rendeleti úton való kiadására. A 32. §. szerint ugyanis: „az egyes miniszterek felhatalmaztatnak, hogy oly szakok vagy állomásokra nézve, melyek iránt a jelen törvény nem intézkedik, a megkivántató képzettséget rendeleti úton állapítsák meg.“ Nyilvánvaló, hogy a minisztériumok központi igazgatásánál stb. a fogalmazói szak nem olyan szak vagy állomás, amelyről a szóban forgó t.-cikk nem intézkedett volna. A rendeleti úton való kiegészítésnek legföljebb akkor lehetne valami elfogadható magyarázatát adni, ha törvényhozás útján a nemzetgyűlés hiányában nem lehetett volna intézkedni és a közérdek szempontjából ez az intézkedés rendkívül sürgős lett volna. Ezzel szemben azonban egyrészről a rendelkezés oly időben publikáltatott, amikor a nemzetgyűlés ülésezett, másrészről olyan kvalifikációra vonatkozik, amely évek múlva lesz lehetséges, tehát a jövő zenéje, minthogy a hivatkozott közgazdasági szaknak még első évfolyama se nyílt meg. Nyilvánvaló eszerint, hogy addig, amíg az első közgazdasági államvizsgát tett egyén az említett karról kikerül, bőséges idő állott volna rendelkezésre e kérdésnek az összes érdekelt tényezők bevonásával való megfelelő előkészítésére és az egyedüli helyes úton, a törvényhozás útján való rendezésére. Ilyen módon a kvalifikácionális törvény korszerű módosítása megnyugvást és megelégedést idézett volna elő, ezzel szemben a mostani méltán diffikultálható eljárás nyomában elégület- lenség, jogos kívánságoknak mellőzése, nyugtalanság és elkeseredés jár. Egyébként hazánk mai szomorú állapotában legkevésbé fontos és aktuális új kultúrintézménynek azzal az attribútummal való felruházása, hogy az a tisztviselő pályára való menetelt mozdítsa elő. A szóbanforgó rendelet azonban nemcsak hogy nem aktuális, de éppen Műegyetemünk szempontjából rendkívül sérelmes is. A budapesti Tudomány-Egyetem mellett létesített közgazdaságtudományi kar ügyében Tanácsunk 1920 január 10.-én tartott 2. rendkívüli üléséből 31. sz. a. kelt előterjesztésünk 7-ik pontja így szólt: „Amennyiben az új fakultással kapcsolatban a köztisztviselők minősítéséről rendelkező törvénynek bármily módosítása szándékoltatnék a törvényhozás elé terjesztetni, a Műegyetem tanácsa úgy általános országos érdekből, mint a Műegyetem által nyújtott képzettségnek a köz érdekében való érvényesülése szempontjából igen nagy súlyt helyez arra, hogy a tervezethez idejekorán alkalma nyíljék a hozzászólásra és eleve is tiltakozik az olyan módosítás ellen, mely nem az összesség, hanem csupán az új fakultás neveltjeinek érdekeire volna tekintettel.“ Megállapíthatjuk tehát, hogy Tanácsunknak teljesen megokolt kívánsága a szóbanforgó rendelet kiadása alkalmából nem vétetett figyelembe és'újból meglepetésszerűen kellett tudomást szereznünk olyan kormányintézkedésről, amely meggyőződésünk szerint sértő Műegyetemünkre és első sorban a közérdekre. Mert ha a minősítési törvény módosításának a tárgyalt esetben nincs is meg a szüksége, más irányban igen is kiegészítésre szorult. A most publikált rendelkezés a közigazgatásban kaput nyit a budapesti Tudomány- Egyetem mellett létesítendő közgazdasági fakultást végzendő hallgatói előtt, de megfeledkezik a már 6 év óta intenzíven működő műegyetemi közgazdasági fakultás de facto végzett s közgazdaságtudományi szigorlatot tett hallgatóiról. Megfeledkezik elsősorban a közgazdasági
