Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1918-1919
1919.04.08. 30. ülés
segíthet, mert a revizor, ha szélesebb közgazdasági képzettséget nyert, nemcsak az üzleti soliditás ellenőrzője, hanem a különböző vállalatok üzleti tanácsadója is lesz. Ami már most a megoldás módozatait illeti, a revizorképzés ügye tiszteletteljes véleményem szerint a műegyetem közgazdasági osztályának hivatáskörébe nem tartozik. A közgazdasági osztály szervezeti szabályzatának 3. §-a utolsó sorában említést tesz ugyan a revizorképzésről, mint az osztályon esetleg a jövőben megoldható feladatról, mindamellett azt hiszem, hogy a revizorképzésnek első sorban a kereskedelmi szakokkal való kapcsolata azt mégis inkább a kereskedelmi jellegű iskolákra utalja. Ha a műegyetemnek ennek megfelelően meg is kell állapítania azt, hogy falai közt a revizorképzés ügyét megoldhatónak ama fontos okok daczára sem tartja, melyek annak magas színvonalon való megoldását teszik szükségessé, úgy mégis aligha szabad segítségét e kérdés megoldásától teljesen megvonnia. A műegyetem közgazdasági osztályán ugyanis számos olyan tárgy adatik elő, mely a revizorképzés körében nagyfontosságú helyet foglal el. Ilyenek a nemzetgazdaságtan és a pénzügytan, a jogi encyklopaedia, a telekkönyvi jog, az adóügyi számítások, a mérlegkészítés és a mérlegelemzés. Amennyiben a revizorjelöltek a közgazdasági osztály felvételi szabályzatának 1. §-ában előirt feltételeknek megfelelnek, azok amúgyis jogosultak arra, hogy a Műegyetem közgazdasági osztályára rendes hallgatókul beiratkozzanak. Az érdekeltek nyilatkozata szerint pedig első sorban ezek jönnek számba a revizorképzés szempontjából és csak kivételes esetekben lehet szó e feltételeknek meg nem felelő egyénekről, akik azonban a felvételi szabályzatunk 2. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően arra vannak jogosítva, hogy rendkívüli hallgatók gyanánt iratkozzanak be a Műegyetemre. Amidőn ily módon a fennálló szabályzatok értelmében a revizorjelöltek legnagyobb része amúgy is felhasználhatja a Műegyetem közgazdasági osztályának előadásait a nem szorosabb értelemben vett revizori ismeretek megszerzésére, nem lehet indoka annak, hogy ez előadások kötelező hallgatása a revizorképzés ügyének szabályozásával intézményszerüleg ki ne mondassák. Ha tehát egyrészről az előadottak értelmében a revizorképzés ügye a Műegyetem közgazdasági osztályán, melynek első sorban a mérnökök és a felvételi szabályzatban felsorolt egyéb főiskolai képzettségű hallgatók köz- gazdasági továbbképzését kell szolgálnia, meg nem oldható, úgy másrészről a közgazdasági osztály egyes előadásainak a revizorképzés tanmenetébe való beillesztése ellen észrevétel annál kevésbbé tehető, mert valóban országos fontosságú kérdés megoldásáról van szó. Legmegfelelőbbnek a fentiek alapján egy oly megoldási mód látszik, mely nem egy intézettel, hanem a tanárképzéshez hasonlóan több intézettel kapcsolatban oly módon oldja meg a kérdést, hogy vizsgáló bizottságot állít fel, mely a képzés administrativ ügyeit intézi és egyúttal tanulmányi ügyeit annyiban irányítja, hogy az élettel az érintkezést fenntartva, azt is meghatározza, hogy mely intézetben mily tárgyakat kell a jelölteknek hallgatniok. A revizorképzés ügyében folytatott tanácskozások folyamán az érdekeltség az ügynek a közgazdasági osztály keretében való megoldását kívánta. A fenn kifejtett álláspontnál fogva az e célból kiküldött bizottság által kidolgozott szabályzattervezeteket mint az ügy előadója nem véltem elfogadhatóknak, hanem azoknak oly módosítását tartottam szükségesnek, hogy a
