Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.05.28. 23. ülés
12 egyetemi tanári karra nézve beállott. Nem lesz ezt nehéz Nagyméltóságod előtt beigazolni, midőn arra utalhatunk, hogy egy korpótlékkal még nem rendelkező nyilvános rendes tanár bavonkint alig valamivel kap többet 700 koronánál. Ebből az összegből kell családját eltartania, ha csak magánvagyona, vagy számbavehttö mellékjövedelme nincsen. Tudvalevő dolog, hogy ma egy ily család számára a legszerényebb igények mellett is a folyó beszerzésekre és a legszorosabb értelemben vett háztartási kiadásokra is ennél jóval több szükséges. A mindennapi háztartási kiadásokon kívül felmerülő nagyobb beszerzések az ilyen családban a legnyomasztóbb gondok forrásai, mely gondok pedig a hivatás teljesítésének rovására a gondolkozást lefoglalják és valósággal megőrlik az ily jövedelemre utalt ember erélyét. Azok a súlyos gondok, amelyek a fix fizetéssel bíró állami alkalmazottak legnagyobb részét már a háború előtt, azután fokozottabb mértékben a háború alatt és előreláthatólag a háború után is gyötörni fogják, ezek szerint legnagyobb mértékben fenforognak a tanári karra nézve is, melyre nézve az igények megszorítását a hivatás csak bizonyos kereten belül engedi meg. Nem szabad ugyanis figyelmen kivíil hagynunk azt, hogy a tanári karnak a bizonyos színvonalon való megélhetésen kívül, amely tekintélyének fenntartásához okvetlenül szükséges, még számos oly igénye van, és kell hogy legyen, amelyek más hivatásoknál többé- kevésbbé hiányzanak. így a szakma műveléséhez szükséges eszközök, könyvtár, folyóiratok, stb. megszerzése, tudományos társiaságok tagdíja, bizonyos szabad mozgás az élet intézményei fejlődésével való kapcsolat megőrzése végett, bizonyos intézményeknek és berendezéseknek a helyszínen való felkeresése stb., stb., nem mellőzhetők, és hogyha anyagi okokból mellőztetnek, az csak a tanári hivatás betöltésének rovására történhetik. Ha ezeket megfontoljuk, akkor lehetetlen elzárkóznunk annak felismerése elől, hogy a pénz értékcsökkenése, amely az utolsó évtizedben és a háború által azután gyorsítva beállott, tarthatatlan állapotokat teremtett az egyetemi és műegyetemi tanári karra nézve, csak úgy mint a többi állandó javadalmazásban részesülő állami tisztviselőre nézve is. A pénz nagymértékű értékcsökkenése természetesen azzal egyértelmű, minthogy ha a fizetéseket jóval a háború előtti fizetés alá szállították volna le és így a tanári kar is a legnagyobb megélhetési nehézségekkel küzd. Hálás köszönettel vette a tisztviselői és azzal együtt a tanári kar is a nagy- méltóságú kormány azon gondoskodását, mely a magasabb személyi pótlékok folyósításában nyilvánult meg. Eltekintve azonban attól, hogy amint a fentiekben volt szerencsénk beigazolni, a tanári karra nézve egyéb illetményei megfelelő mértékben való beszüntetése folytán a személyi pótlékok nem jelentették azt a segítséget. melyet azok a többi állami tisztviselőnek nyújtottak, a személyi pótlékok és a háborús segélyek magassága éppenséggel nem áll arányban a pénz értékcsökkenésével és a drágaság növekedésével. A fent előadottakra való tekintettel kérnünk kell tehátNagyinéltóságodat,kegyeskedjék az egyetemi és műegyetemi tanárok törzsfizetésének a drágaság mértékének megfelelő felemelése érdekében, az illetékes tényezőkkel érintkezésbe lépve, a szükséges törvényhozási intézkedést előkészíteni és alkotmányos tárgyalás alá bocsátani. A helyzet nyomasztó voltánál és különösen a korpótlékkal még nem biró tanárok helyzetének valóban válságos voltánál fogva arra kell Nagyméltóságodat kérni, hogy e lépéseket haladék nélkül megtenni méltóztassék, hogy az orvoslás még a folyó évi költségvetés keretében megtörténhessék, mert különben a segítség a tanári kar, mint általában a tisztviselői kar egy részét már oly súlyos helyzetben találja, hogy az már hivatását igazán csak lelki erejének végső megfeszítésével bírja teljesíteni. Annál inkább szükségesnek kell ezt tartanunk, mert az árak visszafejlődése és ha nem is régi, de mégis egy alacsonyabb színvonalra való visszatérése a háború utáni időre is csak egyes cikkekre nézve várható, mig az általános árszínvonal előreláthatólag belátható időkön belül még a háború után is, már csak valutánknak a külföldi valutákkal szemben való nagyfokú megromlásánál fogva is, hosszú ideig magasabb színvonalon fog maradni.
