Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.04.16. 20. ülés
Ad 428/917. A bíráló tanárok javaslata dr. Lechner Jenő műegyetemi magántanári képesítése tárgyában. Tekintetes Mérnöki és Építészi Osztály! Lechner Jenő dr., oki. építész, műegyetemi adjunktus úrnak műegyetemi magántanári folyamodását, melyben „A renaissance és barokk építőművészei Magyarországon“ című tárgykörből habilitálását kéri, az osztály f. évi június havában tartott ülésén nekem osztotta ki jelentéstétel végett. Van szerencsém megbízatásomnak megfelelve, kérvényéről véleményes jelentésemet a következőkben a tekintetes osztály elé terjeszteni. Lechner Jenő 1878-ban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait bevégezve műegyetemünket látogatta, hol 1902-ben építészi oklevelet szerzett, amelynek alapján gyakorlati pályáját a királyi várépítés művezetőségénél kezdette meg Uauszmann Alajos mesterünk irodájában. A várépítés befejeztével es a művezetői iroda feloszlásával. 1904. évben, magánprakszisra tért, melyet ma is űz. 1905- október hó 1-től a Kir. József-Műegyetem Ókori építési tanszékének adjunktusi leendőivel bízatott meg, 1907. szeptember 1-től e tanszék tanársegéde, 1908. szeptember 1-től pedig adjunktusaként működik. E tanszék oktatási tevékenységében tehát 12 év óta vesz részt. A kiterjedt magánprakszist űző technikusok között vajmi ritka az olyan, aki emellett az elfoglaltsága mellett nagyobb irodalmi tevékenységet is folytat. Lechner Jenő dr. korán, már 1905-ben, a technikai zsurnalisztika terén működik, mint a „Vállalkozók Közlönye“ hetilapnak 1905—1909. években felelős szerkesztője, amely idő alatt több száz cikket ir e lapban aktuális technikai themákról. 1909. óta is szorgalmas munkatársa az „Építő Ipar“-nak, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet „Heti Értesítődének és „Közlöny“-ének, a „Kor“ és a „Magyar Építőművészet“ című időszakos folyóiratoknak és napilapoknak is. Éz az újságírói rutin mutatkozik későbbi irodalmi tevékenységén, amelynek termékei kezdetben a legkülönbözőbb irányúak, úgy szerkezettani, mint aesthetikai tartalmúak, részben meg praktikus építési tanácsadóul szolgálnak, és csak újabban fordul teljesen az építőművészet története felé, különösen foglalkozva a renaissance magyarországi emlékeivel, melyek kutatása közben a szomszédos ausztriai tartományok hasonló korú architektúráját is vizsgálata tárgyává teszi. E tanulmányokból meríti műszaki doktori disszertációjának themáját is: „A renaissance építés Magyarországon és határai körül“ címmel, melynek csak egy része jelent meg nyomtatásban, az egész azonban csak gépírásos kézirat. Ez értekezésében értékes összeállítását és ismertetését nyújtja Magyarország eddig felkutatott és külön-külön publikált korai renaissance emlékeinek. Ezen tanulmányának és a megtartott szigorú vizsgálatnak alapján 1915-ben műszaki doktori képesítést nyert.
