Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1915
1915.01.02. 1. ülés
BUDAP6T, JANUAR 1. PENTEK XXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Eli Isi ár: Negyedév 8 ko ESész évre 32 korona' Egyes szárára ^en és vidéken 12 fillér. Szerkesztő bizottság: KÁROLYI MIHÁLY gróf BECK LAJOS LOVÁSZY MÁRTON Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal! VI., Teréz-körut 22. szám. Ujesztendő 'jßzöfegyverropogäs között hal meg>ét köszönt reánk az uj esz- ten^áök harcát láttuk feltámadni a jjin,ki tudja; nem-e ui világok Sziét grjük majd meg a jövendőjét iát bet« az Idők méhébe? Ki ol-tná el, mi lesz a vége e köziek? Mi ma csak azon elméletink, hogy milyen értékeket rejt- j.agában ez a háború a mi száza ? * . léke munkáját a kultúra gvara- iá’a és elterjesztésére, az anyagi ; -bkozására végezi az emberiség, asem azért, hogy előkészítse a haut hanem, hogy elháríthassa azc tgíól. A háborút azonban mindig a /kfbiztositásáérc vívjuk. A földet nem sé'- szántják, a gépeket nem azért ajják, hogy véres harcokat késziíse- velük elő. De az ágyú golyójával, aegyverék magjával egy eljövendő ál- <Sos békének földjét vetik be. Éppen ért csak az a háború találhat erköl- íleg igazolásra, amelyben az elfolyó rrel, az csszeroppanó inakkal, az el- tsztuló javakkal egy biztosabb, mert yugodtabb fejlődés alapját rakják le. Békés évtizedek múlásával rende- en vágyakozó hangok ébrednek a há- oru után. Hogy a jelétben meghízott, nhenéstől elpetyhüdt emberiséget fel- ■ázzák mozdulatlanságából. Hogy fizikai erejének tudatára és megbecsülésére ébresszék. De a háborúnak más jelentősége is van az emberekre. A rettenetes rombolás füstjén, a kiomló vér vörös fátyolén keresztül megtahit az emberi élet valódi értékeinek felismerésére, a z embernek, aző kipusztultnak hitt erényeinek: az önfeláldozásnak és az összefogásra való készségnek megértésére és megbecsülésére. A csataterek névtelen áldozatai, az elszórt, jekéién sírok mindmegannyi kálvária-kápolnái az önmagát újra értékelni bíró emb ri- ségnek. Mert ne ingyjük, hogy azok, akik most ádáz elkeseredéssel törnek egymás életére, ne tanulnák meg becsü’ni egymást a szembenéző lövészárkok keskeny folyosóin. A harcoló népek között e rettenetes hónapok örökkévalónak tűnő perceiben az egymás megismeréIrta: Beck Lajos séből, a háború rettenetességeinek megértéséből ma még alig sejtett, de a jövendő haladás számára óriási jelentőségű erkölcsi közösség érzése ébred, mert az emberiség humanitárius munkáját vészen, viharon át tovább szövi láthatatlan szálakkal az a kéz, amely ezer éveb alatt sohasem ejtette ki ujjai közül az emberi haladás finom fonalait. Ekképp a háború javak pusztulása, exisztenciák összeomlása dacára is uj erkölcsi erőforrásokat nyithat meg. uj javakat teremthet a jövendő számára. De a küzdő felek közül csak az részesedhetik majd ezekben az újonnan támadó javakban, amelyik anyagi áldozatkészségét megtetézi s, legnagyobba!: eí'köícsi erejének teljes! megfeszítésével. Meit hiába mondják, hogy azé lesz a győzelem, aki tovább búja élelemmel, ágyúval és rézzel, lehet milliónyi a puskája, golyója, burája, ha kezének nem ad biz.osságct, ha száraz kenyerét nem édesiti meg annak a tudata, hogy nemzeti létének teljességéért kell harcolnia, szabadságáért kell birokra kelnie. A magyar nemzet hadbaszállt fiai áldozatkészségüket soha nem lankadó vitézségükkel koszoruzták meg. Elől vannak mindenütt az elsők előtt. Meghalnak, ha kell; meg nem adják magukat. Hazájukat védelmezik. A rögöt, amelyen születtek, amelyet apjuk túrt, amelyen ott hagyták árván a félrebillent ekét, amikor nagygyorsan fegyvert kellett fogniok. De hazájuk alatt nemcsak kis családjuk otthonát értik és nem csupán a megszokott falu szűk határát. Ezt a széles országot értik.alatta, ahogy arjt megteremtette és megtartotta ezer évnek harca és szenvedése. Ezt a széles országot értik alatta, amelyet összeforrasztott, egygyé kovácsolt soha nem lankadó nemzeti érzé-sük. Ez az érzés mindig erősebb vtlt Tökükben minden más érzésnél. Ezért nem alkudtak és nem kötötték áldozat- készségüket feltételekhez. Vérez'ek és biztak. Ma is ezt teszik. Vérőznek és bíznak. De tudják, hogy e nagy tusának eredményeit csak akkor fogják élvezhetni, — ha nem csalatkoznak. Mi lenne, ha most csalatkoznánk? Mi lehet egy hitétől végleg meglősz ott nemzetből.?_ Amely ott áll az osztozkodók között, egyetlen, aki nenT kér földet, múló javakat, csak törvénybe iktatott igazát! Mi lenne belőle? Nap-nap után olvassuk szigorú, szükbeszédü hadvezérek szavából, hogy a magyar nemzet e megpróbáltatásban fényesen állotta meg helyét. A monarchia gerincének bizonyult. De ha ez a nemzet olyan jelentős tényezője annak az erőnek, amely ma a csatatereken igazunkért küzd; ha ez a nemzet olyan odaadó lelkesedéssel áldozza vérét és vagyonát: nem-e első és legfőbb kötelességünk e háború végleges sikerének érdekében keresni azokat az eszközöket, amelyek ezen. tényező . erejét, ha lőhet, még fokozzák, hitét megszilárdítsák, bizakodását igazolják? E bábomban a nemzeti összetartozás érzése csodákat miveit. Lerombolta az egyes államok keretein belül a választófalakat gazdag és szegény, bourgeois és szocialista között. Nem érteti-e ez meg azokkal, akiknek döntő szavuk van hazánk sorsának intézősében, hogy az olyan nemzeti egységek törvényes jogainak kielégítése, mint Magyarországé,- értékesebb tényezői monarchiánk erejének, mint ezernyi ágyú és milliónyi fegyver? A magyar nemzet hazája védelmében egy szebb jövendő biztosítékaiért küzd. Minden nemzetnek kötelessége ez. A magyar szántóvető is, amikor odaför.t észak csonttáfagyott földiének hóviharában megpihen egy-egy órára: hazagondol arra a világra, amelyet az ő karja védelmez meg. És talán ugyanebben a percben a száz és száz kilométeres csatatér másik végén, csillag- tálan, sötét' éjszakában puskájára támaszkodva hazafelé néz egy másik ember is, akinek nincs földje, háza és visszagondol jogtalan életére, a nehéz munkára és a kevés hálára, avnelylyel idehaza eddig fizettek neki. S velük őgyütt száz és százezer összeolvadó gondolat azt mondja most hangtalan, néma beszéddel: Ebben az uj esztendőben meg kell hoznia a mi küzdelmünknek fegyvereink diadalát, a jótékony békét, és vele nemzetünk törvényben gyökerez ő sz i bad s»g át! Lapunk mai száma 24 oldal. ( 3 i
