Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1915
1915.01.02. 1. ülés
'Budapest, iyi4. szerda, december 3u. MAGYARORSZÁG 13 K gentleman Irta : F. W. Oesteren. Semmi sem jellemezte jobban a vádlottal szemben megnyilvánuló hangulatot, mint az a pár szó, amit sir William Lieford ügyész súgott az elnök, a tiszteletreméltó Pilfer Róbert fülébe: — Tényleg szégyenletes, hogy egy ilyen gazember annyira hasonlít a mi sir Greyünk- höz! Az ilyen hasonlatosságokat törvényesen kellene betiltani! Az ügyésznek igaza volt. A rablógyilkossággal vádolt Smith John tényleg szemtelenül hasonlított — persze csak külsőleg — a miniszterre. így történhetett meg azután két esküdttel, hogy a vádlott elővezetésekor önkéntelenül felállottak és meghajlottak a rablógyilkos előtt. Ez az eset persze a hallgatóság körében nagy derültséget keltett, ami persze a két embernek az arcába kergette a vért, de Jóim Smithet teljesen hidegen hagyta. Udvarias, kissé leereszkedő biccentéssel fogadta egyebekben azonban semmi változást nem idézett elő előkelő, arcvonásain. Mindenképen kifogástalan lordszerü magatartását különben a tárgyalás folyamán is mindvégig megőrizte és olyan volt, akárcsak egy tökéletes gentleman, aminőt csak Angliában találunk. Szabatos válaszai, amelyekkel csak a közvetlenül hozzá intézett kérdésekre felelt, közömbösen kurták és egyszerűek voltak, a hallgatóság körében nem egy emberben keltettek csendes bámulatot. Védőre nem reflektált és kijelentette, hogy maga fog védekezni és maga fogja elmondani a védőbeszédjét, ha majd itt lesz az ideje. Most ért éppen véget a tárgyalás és kö- vetkézték a perbeszédek. Minthogy Smith John kibúvó nélkül, kereken megvallott mindent, amit terhére róttak, az eset tisztán állott, az ítélet felől nem lehetett kétségben senki. Kétségtelenül megállapittatott. hogy a vádlott ezen és ezen a napon, ebben és ebben az órában, ezen és ezen az utón behatolt Joe Miller ékszerész és aranyműves boltjába, erőszakkal el akart rabolni egy aranyórát lánccal, meg akarta fojtani az ellenszegülő ékszerészt, a Joe Miller segítségére — bár későn — érkező rendőrrel pedig, aki el akarta őt fogni, szembeszállt. A tiszteletreméltó Pilster Robert bíró azzal a kérdéssel fordult a vádlotthoz, hogy föl akar-e még hozni valamit a védelmére és van-e még valami mondanivalója. Es John Smith, • akinek viselkedése olyan volt, mint egy született lordé, mint egy kifogástalan gentlemanné, fölemelkedett a vádlottak padjáról. — Igen, van mondanivalóm — szólalt meg nyugodtan. — Kérem, szíveskedjenek vizsgálat "tárgyává tenni, vájjon a tiszteletreméltó Joe Miller joggal nevezi-e honfitársunknak magát. A fojtogatás és gyilkossági kísérlet következményei miatt a megjelenésben még mindig akadályozott sértett jogi képviselője megmozdult és valami éles megjegyzést tette, mig a többi teremben lévők arca komoly, gondolkodó kifejezést öltött. — Felvilágosítást kérek, — fordult a tiszteletreméltó elnök a magánvádló képviselőjéhez. — Mert ha itt hamis bejelentésről, csalásról volna szó, akkor kénytelen lennék kémkedés cimén a magánvádló azonnali letartóztatását indítványozni. Az ügyvéd izzadni kezdett, fejebubjáig belepirult, de azért erélyesen kezdett kiabálni: — A leghatározottabban tiltakozom e gyanúsítás ellen. A felette tiszteletreméltó és kifogástalan hazafi, Joe Miller ugyan tagadhatatlanul Bécsben született, de az is kétségtelen, hogy hat éves kora óta dicső hazánknak hü polgára. Mély csend követte szavait. Aztán torokreszelés, krákogás. És John Smith csak ennyit mondott: — You see! E két szócskának bombaszerii hatása volt. Pilfer Róbert izgatottan jelentette ki az ügyvédnek: — Az ön védelme gyanús. Fenntartom magamnak a jogot a további lépésekre úgy ön, mint ama Joe Miller ellen. A hallgatóság körében tetszészaj morajlott, amit az elnök igy köszönt meg: — Gentlemanek, tartsák későbbre az irányomban megnyilvánuló elismerést én egyetértek önökkel... A magánvádló képviselője rákvörösen és némán ült a helyén. Meg sem mert mozdulni többé. Helyette most John Smith vette át a szót. — Annak a Millernek egy német, ma már remélhetőleg sem Londonban, sem másutt nem élő cselédje révén tudtam meg mindent. Nekem, lordok és gentlemanek, a bátyám Belgiumban harcol dicső hazánkért a barbárok ellen. Háromszoros lelkesült Cheer! harsogott végig a termen, úgy hogy a vádlott indíttatva érezte magát rágyújtani a Good save the King dallamára. Mindenki felállt és amikor a? utolsó hangok elhulltak, sir William Liéford jóindulatúan bólintott a megindult John felé. aki újra átvette a szót és igy, folytatta : — Szeretett bátyám azt irta, hogy nemi tudja pontosan és lelkiismeretesen ellátni a szolgálatát a csatatéren, mert nincsen órája. S mert én magam is szegény vagyok,.. azt gondoltam... Az esküdtek egyiké félbeszakította. — Világos minden! Valamennyiünk nevében, azt hiszem, kifejezést adhatok legtelj^* sebb elismerésünknek és csodálatunknak. — Úgy van! — zúgtak rá a többiek. — Még nem fejeztem be, lordok és gentlemanek ! — folytatta John Smith mosolyogva. — Beismerem, hogy még egy második órát is akartam lopni a magam számára. Mert nekem is az volt éppen a szándékom, hogy felcsapjak Kitchener lord hadseregébe. Á terem harsogott a lelkesedéstől. Mindenki felemelkedett és úgy tapsoltak. — Visszavonom a följelentésemet, — jelentette ki az ügyész. — Nem is vártam egyebet az ön hazafiasságától, — szólt az elnök. — Mindazáltal kérem az esküdt urakat, vonuljanak vissza tanácskozásra, meg akarjuk hallgatni verdiktjüket. Alig egy perc múlva az esküdtek visszajöttek. John Smith úgy nézett körül, akár csak egy lord. Egyhangú fölmentés. Pilfer Róbert azonban letartóztatta Joe Miller védőjét, meghatalmazó ja ellen pedig körözőlevelet bocsátott ki, mert mégsem lehet tudni... Sir William Lieford pedig boldogan rázta- John Smith kezét és elkezdett vele a politikáról beszólni. NAPBREN D. Szerda, december 30. — Rom. kath.: Anizia pk., Dávid k. — Protestáns: Anizia. — Görörög-orosz: december 17. Dánielpr. — Izraelita: (5675.) Tebeth 13. — Nap Ívéi reggel 7 óra 50 perckor, nyugszik este 4 óra 15 perckor. — Hold kel délben 2 óra 9 perckor, nyugszik éjjel 6 óra 18 perckor. rj._______________ __ ________,._r Főszerkesztő: Dr. LOVÁSZY MÁRTON Felelős szerkesztő: SZAKÁCS ANDOR Lapkiadók: Az „Országos Hírlapkiadó-Vállalat r.-t.* alapítói: Lovászy Márton és Sümegi Vilmos legnagyobb rendben -olt és S'diermerhortt doktor kivételével, a hajó összes lakói a fe. délzeten élveztük a nap melegítő sugarait,!. Én privát passzióból felmásztam a messze, látó helyre, míg Salover kapitány, szokása szerint járkált fel s alá, hogy éles tekintetével minden zugot átfürkésszen, mint a rendszerető gazdasszony, szokta tenni. Addig szimatolt, amíg végre ráakadt valami köpetre és miután éppen e pillanatban éppen Per- dósa vetődött útjába, tajtékzó haragját a szerencsétlen mexikóin töltötte ki. Hiába szabadkozott a szegény Per'dosa,' hogy a rendetlenséget nemi ő követte el, sőt nem is tud róla semmit; a kapitány, — mint mindig valahányszor féltett fedélzetén valami1 foltot talált, — most is féktelen dühre gerjedt és meg sem hallgatta Perdosa men. tegetődzését. Végre a mexikóit is elfutotta a méreg és hoszusan távozni készült, mintha a szidalmakat már megelégelte volna. A következő pillanatban azoníian a kapitány már földre teperte, ökleivel brutálisan ütlegelte éfS lábaival megrugdosta a szerencsétlen entber arcát és fejét, aki kétségbeesetten könyörgött kegyelemért. '* \ Az összeseregiett legénység közt méltatlankodó morgás hallatszott, amíg végre Thracles nekibátorodva tiszteletteljesen megszólalt: — Talán elég is volna már, kapitány ur, hiszen megöli a szegény embert! — Gondolod, hogy elég volt, — rikácsolta Selöver — nesze hát neked a többi: Ezzef, súlyos öklével lesújtott Thra kiesre, akit éppen szemen talált. (folytatása következik.) _ Az'őrség tartama alatt mindennap ugyanaz a programm folyt le. Még akkor. is ha csak Handy Salomon, Pulz és Nigger is köztük volt az alsó fedezeten, a sorrend /-álio- zatlanul egyforma maradt. A titokzatos kincs képezte szakadatlanul beszélgetésük tárgyát és mikor lámpát gyújtottak folytonosan az alkimista könyvet olvasták, miközben Handy Salamon elkeseredett virágos nyelven szitkozódva, hiába igyekezett acélkapcsán valamiféle módon javításokat eszközölni. Schermcrhorn doktor csak nagyon ritkán mutatkozott a fedélzeten.. Rendesen tollat szokott tartam kezében, amelyet ottfelejteti ujjai közi. Véleményem szerint mindig tanulmányaiba és számításaiba volt elmerülve, de azért egy pillanatra sem mulasztotta volna szemmel tartam a legénység étkezőjében el- hclyczelt, nehéz vasas ládát, amelyet maga cipelt nagy fáradtsággal a hajó fedélzetére. Mohón szívta magába a friss levegőt, gyors léptekkel járkált fel s alá a fedélzeten, amelynek vegére érve, katonásan megfordult és a szokásos félóra elteltével pontosan eltűnt kajütje ajtajában. Közvetlen utána meg- i jelent Percy Darrow a fedélzeten, pongyolán- nekitámnszkodott a hajó korlát jához és szakadatlanul szívta a mexikói szalmaciga- ratták.at, amelyeket rendesen egy kézzel sodort magának. Ugv látszik, hogy erről a helyről figyeli meg az egész hajón történt dolgokat, a legénység működését, sőt gondolatmenetét is, hogy azután kiválaszthassa magának azt a tárgyat, amelyet félig bunyo- ros. félig komoly, de mindenkor unott és közönyös modorában gondolkozása és elmélkedése körébe vonja. Gondolatolvasásának művészete néha szinte félelmetessé vált. noha olykor a legcsekélyebb és l^gjeleniék- telenebb megfigyelések alapján vonta le következtetéseit és mindig fejedefmileg mutál ott kiválasztott áldozatának megdöbbenésén. * így közeledett égy. estén fedélzetőrségünk vége, felé Handy Saloinonhoz, aki már több, mint tiz nap óla eredménytelenül kínlódott acélkapcsának javításával. — Hallja maga vén tengerész, mégis csak bolond dolog, hogy eddig még egy parányival sem jutott előbbre munkájával, — igy szólt gúnyos hangon, ide-oda topogva a dühöngő ember elölt.- — Milyen szögien lehetne pedig azzal az acélos kézzel küzdeni! Nézzen csak ide, — ezzel zsebéből kivett valami tárgyat — ez egy szó]) pipa. Ajándékba kaptam, de nem használom, mert nem szoktam pipázni. Ha jobbra fordítja, kijön a szára, ha balra fordítja, akkor még jobban megerősödik benne. Ilyen a maga esete is! Próbálja csak ki a pipát és ha kitanulta szerkezetét, adja majd vissza nekem. Így szólt és be sem várva a választ, Salomon kezébe szorította a pipát és eltávozott. A kormányos látott szájjal bámult utána. Iíétnapi fáradtságos próbálkozás után siker koronázta kísérleteit és néhány köszönő szó dünnyögcse mellett visszaadta Darrownak a pipát. . — All right! — mondta mosol vege a Darrow, miközben erősen szembenézed Snlo- monnal. — Majd meglátjuk, hogy ki ellen használja legelőbb pompás tapasztalatait. Selover kapitány a fedélzeten korlátlan ur volt, akinek mindenki feltétlenül engedelmeskedett. Ha néha leereszkedett személyesen parancsokat osztogatni,' akkor az egész legénység eszeveszetten rohant azok tcljesitcsére. Ebből megtudtam, hogy tekintélyét már korábbi alkalmaknál is nyomatékosan érvényre tudta juttatni. Azonban ragaszkodást vagy szeretetet nem tanúsítottak iránta emberei... egyáltalán nem! Ellenkezőleg, azt mondhatnám: hegy borzasztóan féltek tőle. Egy. napon kellemesen, háboritlanüí úsztunk hajónkkal a tenger tükrén, minden a
