Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1915
1915.01.02. 1. ülés
Budapest, 1915. péntek, január 1. MAGYARORSZÁG 11 Emm ich tábornok, Lüttich elfoglalója beszélte nekem, hogy sem élelmiszeri, som takarmányt nem kell Németországból hozniok, mert mindent be tudnak szerezni francia főidőn. Heer in gén tábornok, a x. hadtest parancsnoka pedig elmondta, hogy ő tüzérségi lovakat kölcsönzött a francia parasztoknak, hogy ezzel segítse őket a mezei munkálatokban és biztosítsa a jövő évi aratást. Sőt sok helyütt, ahol a francia lakosság nem volt odahaza, katonákat is rendelt a munkálatokban való segédkezésre. Már az idei termés jórészének kicséplését is a németek segítségével végezte el a francia lakosság, s német szakemberek voltak kiküldve a vetés irányában való útbaigazításokra is. Ezekből igazán nem lehet arra gondolni, mintha a német hadsereg vissza akarna vonulni Franciaországból. Mindig a tökéletesebb szervezet az, amelyik a végén diadalmaskodik s én, aki már vagy huszonöt különböző ország hadseregét láttam, kénytelen vagyok konstatálni, hogy egyiküket sem lehet összehasonlítani a német hadsereg tökéletes szervezetével. Ellálásuk, egészségügyi szervezetük, etappe- szolgálatuk a maga nemében bámulatosan nagyszerű. A vasúti állomásokon is pompásan szervezték a katonák ellátását, s a vonatok mindig egyenesen az óriás étkező- csarnokokba robognak be. A telefonszolgálat is egyik csodá- látraméltó része a német hadiszervezetnek s szintén nagymértekben elősegíti a győzelmi kilátásokat. Ezt is többször volt alkalmam tapasztalni s látni, milyen pompásan intézheti a telefon segítségével a harcvonal mögött jó nagy távolságban elhelyezett vezérkar az ütközetek legapróbb részleteit is. Ismétlem, meg vagyok róla győződve, hogy a német organizáció lgsz az, amely az óriás háborút meg fogja nyerni. Budapest, december 31. Rendelet a községi bíráskodásról. A hivatalos lap mai száma a belügyi és igazságügyi miniszter közös rendeletét közli, amelylyel a községi polgári (u. n. bagatell) bíráskodásra vonatkozó eljárást szabályozzák az uj polgári pörrendtartással való vonatkozásban. Az ejlá- rás főbb intézkedéseiben a régi marad, csekély hatáskörkiterjesztéssel. A budapesti borvizsgáló bizottság. A föld- mivelésügyi miniszter a budapesti borvizsgáló szakértő bizottság elnökévé az 1915-ik évre Görgey Gyula cs. és kir. kamarást, e bizottság tagjaivá Drucker Jenő dr. kir. tanácsost, a magyar szőlősgazdák országos egyesületének igazgatóját, Forster Elek gyula- keszi földbirtokosi, Hertelendy Ferenc főrendiházi tagot, Koricsánszky Jánost, a m. kir. állami „Miklós“ szőlőtelep nyugalmazott igazgatóját és Lindmayer Ferenc székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagot nevezte ki. Az osztrák budgetprovizórium. Becsből táviratozzák: A hivatalos Wiener Zejlung közli a király 1914. december 29-iki rendeletét, amely intézkedik az adók és illetékek folytatólagos beszedéséről, valamint az államháztartás viteléró‘11915. január 1-lői ugyanezen év junius 30-ig. Wilson elnök és a nők szavazati joga. Newyorkból írják: Bár a novemberi választások előtt határozottan kijelentette Wilson elnök, hogv nem helyesli azt a mozgalmat, amelynek ‘az a célja, hogy a kongresszussal alkotmánymódosítás utján adassanak szavazati jogot az Egyesült Államok minden egyes polgárnőiének, a szüffrazseüek tovább harcoltak, hogv Wilsont megnyerjék ügyüknek. Céljukat azonban még ma sem érték el, mert az elnök most ismét kijelentette, hogy a női szavazati jog megadása az egyes államok dolga, nem pedig a kongresszusé. A női szavazati jogra vonatkozó álláspontját legújabban levélben fejtette ki Wilson. A levelet egy Mary M. A halálfejes lepke (Szilveszter 1914-ben) Eddig ismeretlen sziveszteid es Ive ereszkedik ma Európára, ahol mindig nagyon szerették a bozontos, nagyszakállunak képzelt fehér püspököt. Malacvisitásával, Rákóczi-indulóval, a mesteri séges sötétségben elcsattanó csókok és ölelések kíséretében jött, habzó pohárral, csillogó, boldog reménységgel az újév szürkülő hajnalába, drága megkönnyebbüléssel egy elmúlt esztendő lerótt feladatai nyomán és gyermekesen önfeledt jókedvvel a ma örömei iránt. Szilveszter estvéje arról volt nevezetes a kalendárium pirosbetüs napjai között, hogy mindenkinek jókedve van. A karácsonyi és a szilveszteri est furcsa hangulata szokta tudatni velünk, hogy még mindig gyermekek vagyunly mi emberek, örvendezünk, játszunk, forgatunk naptári dátumot, mint szines kavicsokat. A kalendárium, amely az esztendő alatt ritkán kerül le a szögről, az ablak mellől, tulajdonképpen ezen a napon nyerte el fontosságát. Midőn a régi naptár számadásait, eseményeit, pluszait és minuszait lezárjuk és fejcsóválva nézünk vissza az elszállott napok után, amelyeket gyakran istentelen heverésscl vagy semmitevéssel, dologkerüléssel vagy haszontalan időfccsérléssel töltöttünk. Nagyon ritka az a boldog ember, aki egy elmúlt, leélt esztendő napjaira visszagondolva megelégedéssel húzhatja alá a számadásokat. Nem lehet anyagiakban és lelkiekben egyformán nyerni. Nem tehettük mindig azt, amit tennünk kellett volna. Ugyan ki mondhatná el a naptári esztendő végén, egyedül, tükrébe nézve, hogy mindig istennek és embernek tetsző életet élt csak egy esztendeig is? Szegény, bűnös emberek vagyunk mindnyájan és legfeljebb annyiban különbözünk egymástól, hogy egyikünk nem tudja úgy rejtegetni gyengeségeit, hibáit, gyarlóságait, mint a másik. A szilveszteri számadásnál tán azért üdvözöltük kitörő örömmel, Faust húsvéti serlegével a feltűnő ujeszlendei napot, hogy immár ködbe, homályba, múltba borul mögöttünk az országút, amelyen egy esztendeig vándoroltunk, kisebb-na- gyobb kereszteket cipelve válunlcon. A sötétségbe merülnek, a tengerfenékre szállnak megbánt tetteink, gyarló örömeink, furcsa szórakozásaink. Mintegy feledve: az oktalan szomorúsággal eltöltött napok, bánattal átvirrasztott éjek, halálosnak taksált szivbeli érzések és céltalan, reménytelen mcndcgélések, utazások, kalandozások. Mint egy üres vasúti teherkocsi álldogálunk ez estén egy kis határállomáson. Merre mindenfelé jártunk egy esztendeig, mintegy sietve gurullak velünk a kerekek, hogy igyekezetünk akadályokon, hegyeken, hidakon átrobogni, mily céltalan erő- megfeszitésscl vágtattunk bizonyos elérhetetlen állomások felé, amelyeket a sors-motor clleqtállúsa miatt nem érhettünk cl ! És most újra várjuk az elindulást, hogy uj portékával, eszmével, tervvel, céllal, energiával megrakodottan elvágtassunk a szilveszter este kis állomásáról: messze, messze az ismeretlenül közelgő ujesztendőbe. A kerekek ujult erővel folytatják a végtelen utat, megállás nélkül rohanunk gyönyörű álombéli tájak mellett, amint gyermekkorunkban az életet elképzeltük. Sietünk, hogy időre, pontosan megérkezzünk állomásunkra, ahová nem is annyira a magunk akaratából jutunk, hanem a végzet-lokomotiv energiája folytán. Mig egyszer lomtárba kerül a számtalan kilométert beutazott vasúti kocsi. Vagy kisiklik valahol egy meredélynél és darabokra zúzódva hever a völgyben. Uj vándorlók mennek el mellette. Szép kocsi volt ! — mondják. Szilveszter estve ez esztendőben az örömök és elért eredmények ládájába busongó tekintettel néz a takarékos gazda. Az esztendőben csak nyár középig tartott a gyűjtés, aratás. Azóta ürül a ládafia, repülnek a gondosan őrzött javak, vagyonok, életek, az ország kincsei. Egy borzasztó szélvész ragadja magával a zöld gyepen legelésző fehér juhnyájat és a lelkek szépséges eszméit, angyal- szárnyon szálló költői gondolatokat, a dóm orgonabugásában a magasságból leereszkedő áhítatot, a kis magyar házak rőzse-lángjánál lakó megelégedettséget és ritka palotákból, sürü kis kunyhókból a boldogságot. A szélvész: a háború szélvésze. Szépen elgondolt, minden valószínűség szerint csendes polgári életek törtek meg a felhők közül lezuhant beláthatatlan nagyságú szikla oldalán. A folyamok elhagyták medreiket és a száraz földből láng csapott fel. Egy elképzelhetetlen rettenet az elmúlt esztendő hátsó fele, mintha a régi kalendárium- csinálók, békés, pápaszemes öreg fametszők kezéből a gonoszság világszelleme, a nyugalom menyországából letaszított sátán kiragadta volna a rajzónt. A mélabus, magyar merengéssel dús őszi hónapok langyos napsugarát, dalos szüretjét, rongyos, pirosnadrágos falusi zenészeit, dali derekú, fehérlábú, szőlőtaposó menyecskéit; a novemberi zúzmarában csaholó vadászebeket és pirosarcu vadászokat ; a fagyos szakállu Tél csengő-bongó szánkózását, disznótoros, névnapos, örömös magyar életét, midőn a meleg hótakaró alatt a mezők halkan pihennek és az élet csöndes örömeit élvezik a dolgos magyarok: egy lángvörös lehelettel elfujta volna valaki. Eltűnt az életnek régimódi melankóliája, de elmult kövérkés megelégedettsége is. A halál, amelyet többnyire ősz-öregemberek vendéglátásából ismertünk, midőn elvitte kocsiján a nagyapákat és öregasszonyokat, akik éjjel pipázgatva vagy sóhajtozva figyeltek a falusi útra, mikor kopog be az ablakon a kaszás, a halál nagy fekete lován, őrjöngö rém alakjában, hadiköntöst rántva csontvállára, tollas harci-sisakot meztelen koponyájára, roísdamarta pallossal nyargalsz határainkon és fiatal vagy érett férfiak nyakához verdesi fegyverét, akik tegnap, vagy esztendeje békén, gyermeket nevelve, nőt szeretve, hazát imádva szőtték terveiket az elkövetkezendő Szilveszterre. Ó, hová lett az az öreg halál, aki barátságosan, megnyugtató csöndességgel álldogált kaszájára támaszkodva a bejárt, fárasztó, hosszú üt végén, mint az életnek egyetlen igaz és megvigasztaló barátja ? Hová lett a férfiak halk, elcsendesedő őszülése, a nők megnyugvó beleegyezéssel megérkező pókhálói szemük szegletéből ? Hová lett a beleegyezés- az élet csöndes befejezéséhez ? Busongva nézünk a leereszkedő szilveszteri est elé, számadásaink, javaink, halkan járdogúló gondolataink, elmélázva őrzött kedves reménységeink egy rettenetes forgószélben távolodnak el tőlünk. Borzalommal, megrettenve, mint egy nyomasztó álom után pillantunk a hálunk mögé. És nem merjük felnyitni még a szemünket. Az álom, a rémes itt repked fejünk felett, mint egy halálfejes éjjeli lepke. Krúdy Gyula. Childs nevű, kormányszolgálatban lévő leányhoz intézte az elnök 's a következőket mondja benne: Rendkívül érdekel a női szavazati jogért folyó mozgalom, de az a véleményem, hogy okosabb dolog a női szavazati jbg iiieg- adását az egyes államokra hízni, mint azt alkotmánvmódositás utján egyszerre kiterjeszteni minden állam polgárnőire. Szerintem az ilyen irányú alkotmánymódosítás néni találkoznék a közvélemény rökonszen- vével. A szü If ráesettek vezérei ismét audienciái * • kérlek Wilson elnöktől. Mrs. Althur M. Dodge,. a női Szavazati Zog megadását ellenző egyesület elnöke húsz millió fölnőtt amerikai nő nevében tiltakozik az ellen, hogy Wilson maga elé eressze a szüfrazsetteket. Szerinte a novemberi választások eredménye bizonyítja, hbgy a szüjfrnzsetick mbzgnhnn nem hépszérü, éppen azért pem szabad a szövetségi törvényhozás elé olvan alkotmánymedositójavasjatot terjeszteni, äiiicly ä női Szavazati jognak az csesz országid egyszerre való kiterjesztésé* célozza.
