Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1915
1915.01.02. 1. ülés
4 MagYAKORSZAG Budapest, 1915. péntek, január T. Beregien még folynak a harcok, de az ellenség itt is visszavonulóban .van. A lengyelországi nagy csata Berlin, december 31. x A berlini «Localanzeiger» a berni !Bund-nak egy hivatalosan jóváhagyott fejtegetését közli a hadi helyzetről. Eszerint az orosz fránt most Sochacev— Skiernievice—Rava-vonalon mozog.. Ez a front most csak Inovlodz és a Nida- szakasz közötti területen szenved hiányosságban. Az uj pozíciók Opoclánál és Konsknál vannak. A német offenziva L'o- wictól 15, Lodztól 40, Petrokovtól 40 és Novoradomszktól körülbelül 59 kilométernyire haladt kelet felé előre és az utóbbi napok nehéz ütközeteiben az oroszok u j f r o n t j át benyomta. Az oroszok fopoziciója nem ingott meg. A1 legnehezebb méretű arcvonal-har- cokról van szó. A kelet felé nyomulást legjobban az oroszoknak Inovlodz ellen intézett támadása jellemzi, ahol azorosz front áttörése végzetessé válhat. Most még elhamarkodott volna ennek a csatának idejét és lefolyását megítélni, mert a különböző ellenhuzások még nem láthatók. Mindenesetre nagy befolyásuk lesz a galíciai eseményeknek, ahol az orosz offenziva a Hagy csata kimenetelére nem tévesztendő szent elöl. / , Lovic elfoglalása Hogy Eovicot, egyikét a legfontosabb vasúti gócpontoknak Észak-Lengyelországban, a Morgen altábornagy parancsnoksága alatt harcoló vitéz csapataink elfoglalták, azt a német jelentések nem hangsúlyozták eléggé nyomatékosan. A német keleti hadsereg jelentései nagyon szűkszavúak, pedig a rövid mondatok mögött igen fontos eredmények vannak elrejtve. Az egyik orosz bulletinből szinte kétségtelenül kiviláglik, hogy Lovicnak a németek birtokában kell lennie. E város megszállásáról hü képet fest egy, északon harcoló tiszt alábbi tábori levele: „így jutottunk — Írja a többi közt — 14 napi nehéz harcok után Lovic birtokába. A várost az oroszok erősséggé építették ki és mintáz egész Bzura-hadállásuk kulcsát, makacsul védelmezték. Csapataink szakadatlan erőfeszítései és harcai után s miután a Bzura-csatorna fölött rögtönzött hidakat vertünk, végre bevonulhattunk tüzérségünk s főképp az osztrák és magyar motorütegek támogatása mellett a városba. Estére a nagy piactérre mentünk, ahol a hadtest tartaléka állott és őrtüzeket gyújtott. Csodaszép hadikép volt. Az azonban, amikor a parancsnokunk, Morgen tábornok, belovagolt a városba s a postaépület előtt leszállóit lováról és mindenki elébe sietett, hogy hős csapataink sikeréhez szerencsét kívánjon neki, a legénység ajkán pedig egyszerre kórusban tört fel a zsoltár, — ez ennek a háborúnak egyik legmegragadóbb mozzanata volt.“ Orosz sajtóhangok Berlin, december Sí.A ;Vossische Zeitung jelenti Amsterdamból: Ä Novoje Vremja jelentéseihez a Times tudósítója megjegyzi: Oroszország közvéleményét az utóbbi időben felelősség nélküli állításokkal az orosz lapok gyakran megtévesztették. A cikkek íróit kétségkívül a legjobb szándék vezette és nyilván remélték, hogy enyhítik ama csalódásokat, amelyeket az orosz hadsereg tehetetlensége okozott, amelynek folytán nem nyomulhat előre a kezdetben remélt gyorsasággal. A Ruszkoje Szlovo óva int a német vezérkar lebecsülésétől és azt hiszi, hogy Németország még legalább négy millió embert állíthat csatasorba. A lap azt javasolja, hogy a szövetséges államok hadügyi miniszterei tanácskozásra gyűljenek össze Londonban, hogy egy közös haditeryet dolgozzanak ki. Francia tábornokok az oroszok visszavonulásáról Genf, december 3Í.; Legújabb párisi híradások szerint Franciaországban növekedik az oroszok iránt az el- kedvetlenedés, különösen, mivel a katonai szakértők sem tudják többé az orosz vereségeket tovább elleplezni. így Bertaud tábornok a Petit Journal-ban a következőket Írja: „Nem lehet tagadni, hogy az orosz Visztula-sereg visszavonult. A németek igen messzire előrehaladtak. Mi lesz ilyen körülmények között az oroszok előrenyomulásával Krakó ellen? Lacroix tábornok a Tcmps-han- igy ir: „Nem tagadhatjuk, hogy az oroszok a Bzura mentén és* Piotrkovtól keletre visszavonulnak.“ Még a párisi Newyork Herald is, amelynek közleményei szerint pedig az oroszoknak már közvetlenül Berlin kapui előtt kellene 'államok, kénytelen a következő vallomást tenni: „Nem igen lehet tagadni a németek valamelyes előrenyomulását. Hindenburg marsall azzal a művészettel, amelylyel bizonyos csapattömegeket fontos helyeken koncentrálni tudott, előnybe jutott az ellenséggel szemben. Az oroszok nem tudták seregtesteiket hasonló gyorsasággal mozgatni. A végleges orosz győzelem késésének legfőbb oka, hogy Lengyel- országban ki nem elégítő a vasúti hálózat,“ Az orosz közönség a németgyülölet ellen Bécs, december 3Í. A Neues Wiener 'Journal jelenti Berlinből : Az oroszországi hangulat megváltozására jellemző Báján ismert németellenes iró egy cikke a Ruszkoje Szlovóban. A cikk többek között igy ir: „Sok levelet kapok, amelyben azt írják, hogy a háború már terhes és hogy unják a németek örökös szidalmazását. A levelekben kérik, hogy hagyjanak fel a császár támadásával, aki népét bölcsen kormányozza és paradicsomot teremtett számára e földön, ne gya- lázzák a vitéz német csapatokat és általában küzdjenek a német-gyűlölet ellen.“ Báján bu-i san hozzáteszi: „Mély benyomások igen kifárasztanak bennünket. Ennek oka nem az agg- ság, hanem a mi fiatalságunk. Sem szeretni, sem gyűlölni nem tudunk erősen“. Mese a japán hadifoglyokról Frankfurt, december 3Í.: Ä Frankfurter Zeitung ' jelenti Stockholm- hói: Orosz lapok azt- irjálc, hogy a japán hadifoglyokat német fogolytáborokban rossz bánásmódban részesítik. Különösen rossz dolguk van a foglyoknak Majna-Frankfurtban, a hol a nap 18 óráján keresztül oly keskeny kő-*, zárkákban vannak, hogy sem ülni, sem feküdni nem tudnak. Az orosz sajtó eme híresztelései nyilván magukon viselik a hazugság bélyegét, és egyetlen céljuk, hogy elmérgesit- sék a japán közvéleményt, hogy megrosszab- bitsák Japánban az ottani német hadifoglyok A menyecske megretten. — Nem mehetek el — kérdezi ijedten. — Miért? — Hát ezzel a szoknyával — mondja a néni. — Hát hova gondol? iVeron urának a képe elkomorodik. Azt mondja: — Talán hogy kurtállják a szoknyáját a iV eronnak? Teca néni neveti a falusi egypár családot. — Dehogy kurtállják, lelkűm, inkább még nagyon jóizftet is néznek rajta. Majd möglát- ják a színházban, hogy a színpadon a kisasszonyok még kurtábban szaladgálnak, aztán sönki se vöszi tűllük zokon. Hanem hát hová gondol, ennyi szoknyával! Nem fér bele a székbe 1 Nem pádon ülnek ott, vagy lócán, mint otthon, hanem karja van ott a széknek, nini! — Az ám, — mondja a Verőn ura — bizonyosan azért is nevezik karzatnak. — Hát persze, hogy persze, — hagyja rá Teca néni — ami igaz, az igaz. Hát nem fér el evvel az istentelen sok szoknyával azon az ülésön, a karfák közt. Hát csak lefelé a szoknyákkal, Verőn. Verőn eseng: — Elférek én azon, néném. Teca néni lenyomja egy székre. — Mán hogy férne el ? — kérdezi. — Nézze csak, még ezön se fér el, mert két oldalt is lcfityög ruha. Hát mán hogy lőhet ennyi irgalmatlan sok szoknyát viselni ? A falusiak csodálkozva néznek össze, A Verőn ura azt mondja: I — Nálunk azt tartják, hogy úgy szép az asszony, ha vastag ... — Oh, — s hirtelen a maga szájára üt Teca néni — majd mit mondtam a bolond eszötöknek. Hát nem almárium a mönyecske, hogy mindön szoknyája rá lögyön akasztva, fújjátok föl a tudománytokat. Hát csak, ha színházat akar belülről látni, Verőn, akkor lefelé a szoknyákkal. — Aztán hánynyal ? — kérdezi félve és el is pirulva a Verőn. — Hát csak vesse, aztán én majd mondom, hogy mennyinek köll legyünni. Verőn kétközben van. Milyen világcsúfja lesz ő, ha lerakja a szoknyákat? Megtegye-e? Az ura aggodalmasan nézi Veront. Azonban hát a színház az színház és ha azt meg akarják nézni belőlrül, ha csakugyan erre a szándékukra akarnak menni, akkor csakugyan nincsen más mód, mint a vetköződés. Verőn sóhajtva veti le előbb a felsőszoknyát, mert azt majd még visszaveszi magára. Azután leold egyet az alsóból. Kettőt. Hármat. Teca néni úgy nézi a gondolkodószékből az egészet, mint valamely generális. Még nem szól. Vcronról lekerül a nesvedik szoknya. Az ötödik is. Akkor azt mondja; j — Most már talán elég lesz? — Ä tüzes ménkű! — fakad ki Teca néni, — Még vagy hatot vessön le. Verőn, mert még most se fér bele a székbe. Verőn már szinte megborzad ezen.- Szörnyűség ez. Hiszen csak nem mehet a népek közé .valóságosan meztelen. Könyörögni kezd: — Ne tegyen már egészen csúffá, néni. Majd akkor inkább állok én abban a színházban. i — Nem lőhet ám, — mondja a kegyetlen Teca néni — mert a jegyük ülőhelyre szól. Olt mög muszáj leülni, mert aki a háta mögött ül, az kiabál. Verőn hát újra vele get ni kezdi lefelé a szoknyákat. Úgy válik meg tőlük, mintha a tulajdon húsát tépdesné harapófogóval. Még vagy hat szoknyát levettet vele a szigorú Teca asszony. Akkor int, hogy elég lesz, — No, igy már majd csak .. .■ talán .., S Verőn megy az urával színházat látni. Nagyon el van fogódva, különösen idegenszerü az állapot. Keresi magamagát, hogy hová lett. Előadás után pedig, ahogy hazatérnek a szállásra, Teca asszony megkérdezi tőlük, hogy no hát mit láttak? Azt mondja a Verőn ura: — Szép kitalálás volt az, amit játszottak, elnéztem volna reggelig is. De a Verőn igen nyíigdölődött. Csak olyan félformán ült a karfán, mert nem fért bele a székbe.
