Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1914
1914.11.21. 32. ülés
9 Nevezetesen a törvénytervezet alapján teljes joggal feltételezhette, hogy a képesített építőmesterek javára kizárólagos jogok megállapíttatván, a katonai és honvédségi építési szolgálatban a mérnöki tisztek a tervezéssel és építésvezetéssel ezentúl megbízhatók nem lennének, mint felelős szakértők nem szerepelhetnének, hogy a terveket, az erőmütani számításokat stb. a hatóságok előtti elbírálás esetében nem írhatnák alá, azokért a felelősséget nem vállalhatnák. Vagyis a miniszter űr a törvényjavaslatból azt a benyomást szerezhette, hogy a mérnöki tisztikar mellett az itten felsorolt teendők ellátására még külön szakértőkről kellene gondoskodnia és hogy ezek a külön szakértők csak építőmesterek lehetnének. Az eredmény a legkevésbbé sem meglepő! Mindössze annál nyomatékosabban ismételhetjük javaslatunkat, a mely szerint a törvényjavaslatból a fogalomzavart okozó 17. §. teljes szövegében elhagyandó és helyette illesztéssé k be a következő szöveg: „Épületek létesítésére vonatkozó tervezési műveletek elkészítésének joga nem alapítható a megszerzett építőipari képesítésre.“ Világos, hogy véleményünknek és itt újra leközölt javaslatunknak figyelembe vétele a törvény átdolgozásánál eloszlatná a honvédelmi m. kir. miniszter úrnak a 17. §-ra alapított aggályait, illetőleg a most szóban forgó kérdéseket korlátozná egyedül annak eldöntésére, vájjon a katonai építések foganatosításával megbízott tisztek tekintetében az építőmesteri képesítés megszerzésének van-e és mennyiben van kötelező ereje. A törvénytervezetnek idézett szövege szerint az építőmesteri képesítéshez az építőiparnak önálló és iparszerü űzése van kötve; ebből kiindultan, ha mindezideig nem volt az ipartörvénynyel ellenkezésben, úgy a jövőben sem kerülhet ebbe a helyzetbe a katonai kincstárnak eljárása, a melynél fogva a saját építkezéseit vezető, ellenőrző s esetleg házi kezelésben végrehajtó mérnöki tiszteket kirendeli és alkalmazza a nélkül, hogy ezeknek hivatalos eljárásuk teljesíthetése végett építőmesteri képesítéssel birniok kellene. Semmi akadálya sem lenne azonban az építőipari törvénynyel való összhangba hozatalnak. Mert a katonai és honvédelmi magasépítkezések körül foglalkoztatott katonai építészmérnökök és mérnöki tisztek részére, az illető tanfolyamokon szerzett technikai ismeretekre támaszkodva, a törvény- tervezet 2. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés, a 7. §-ban lefektetett rendelkezésekkel együtt, az építőmesteri képesítésnek megszerzését intéz- ményileg biztosítja. Az építőmesteri képesítés ez esetben a hivatkozott 2. §-nak b) pontja értelmében ugyanazon módon történne, mint a melyet a javaslat a kir. József- műegyetem mérnöki és gépészmérnöki oklevelek birtokosainál alkalmazna. Azt hiszem, itt keresendő a kereskedelemügyi magy. kir. miniszter úrtól felemlített körülmény, melynél fogva a katonai építészmérnökök és mérnöki tisztek nem részesíthetők más elbánásban, mint a melyet a mérnöki (műegyetemi) oktatáshoz viszonyított technikai képzettségük megindokol. A szóba jöhető mindkét katonai tanfolyamnak gerinczét azonban az építészi tárgyak alkotják és a mérnöki tárgyakra való encziklopédikus kiterjeszkedés ezeknél kisebb tárgykörre vonatkozik, semhogy a műegyetem mérnöki osztályának oktatásával összemérhető lenne. Véleményem szerint erre az
