Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1909
1909.11.23. 20. ülés
5 kívánalmainak való megfelelésre alkalmasabbá tennék, mint a nemzetgazdaságtan úgynevezett gyakorlati része, mely azonban szintén mellőzhetlen elméleti tudományrész. Ezek a különös gazdasági előadások, például a vasúti tarifaügy, a szabadalmi ügy, a már említett közlekedési ügy és a munkásügy oly kiágazásai lennének a nemzetgazdaságiam előadásoknak, mint az általános jogiaknak a szakjogi külön előadások. De az előbb említett különös köz- gazdasági tanfolyamokat nem önálló tanszékek felállítása útján kellene rendezni, hanem szorosan körülirt keretben és módszer szerint oly gyakorlati szakférfiak által kellene azokat előadatni, a kik élethivatásához az ily ismeretek feltétlenül szükségesek. Itt már kevésbbé az áttekintésre és a téjékozódási képesség fejlesztésére, mint inkább a pozitív ismeretek megszerzésének lehető könnyítésére kellene a fősúlyt fektetni. Mindezen gazdasági előadásokhoz lehetőleg szemináriumi gyakorlatok s az egyes gazdasági intézményeknek a helyszínén való közelebbi gyakorlati magyarázatai is járulnának. E végből természetesen megfelelő segédszemélyzetre és segédeszközökre volna szükség. De azok felhasználása mellett elérhető volna az, hogy az új technikus nemzedék nemcsak szélesb körű és mélyebb szocziális műveltséggel, hanem biztosabb gyakorlati érzékkel és finomabb tapintattal is lépne ki az életbe, a hol azután az ő saját természetes terén, a technikai tartalommal biró közigazgatási és vállalati vezetői állásokban, minden más elemmel, a jogival és kereskedőivel, szemben is megállaná a sarat.“ Felfogásom szerint e beható vélemény még ma is olyan, mely aktualitásából semmit sem veszített, hanem nyomatékban a közgazdasági fejlődés folytán csak nyert. Ennélfogva Méltóságod becses felhívásának úgy véltem legjobban eleget tehetni, ha a műegyetem tekintetes Tanácsa által már tényleg elfoglalt álláspontot újból bemutatom és ahhoz fűzöm további következtetéseimet. „A műegyetem hallgatóságának a jog-, állam- és társadalmi tudományok keretében összefoglalt ismeretek iránti érzékét és érdeklődését — a kötelező órák számát emelni nem tudván — úgy lehetne a legjobban kifejleszteni és fokozni, mint azt a második magyar technikus-kongresszus határozatának megfelelő pontja ajánlja. Ehhez még csak azt jegyezzük meg, hogy a műegyetemi kör illető szakosztályában, vagy a hallgatók külön nemzetgazdasági egyesületében kiváló irodalmi tevékenységet kifejtő tagok jelentékenyebb pénzjutalmakban volnának részesíthetők, melyek már összegüknél és még inkább az átnyujtás módjánál fogva az ezen tárgyakkal való behatóbb foglalkozást a hallgatók előtt érdemesnek tüntetnék föl. E végből az ily pályamunkák közül a jobbak és erre különösen alkalmasak a műegyetemi körben egészen, esetleg kivonatosan előadandók volnának. Azok felett vitákat is lehetne ott rendezni, melyekre nemcsak a tanári kar illetékes és érdeklődő tagjai, hanem más kiválóbb műszaki és egyéb szakférfiak is meghívandók lennének. Különösen kívánatos volna, hogy a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet közgazdasági szakosztálya is létesülne s az a nemzetgazdasági és társadalompolitikai kérdésekkel — természetesen mindig a technikai követelmények szemmel tartása mellett — rendszeresen alaposabban foglalkoznék; továbbá, ha arról is gondoskodnék, hogy technikai vonatkozású közgazdasági magyar irodalom keletkeznék, annak képviselői nagy haszonnal jelenhetnének meg a műegyetemi ifjúság jelzett vitaestélyein, mert ezáltal előmozdítanák azt, högy az élet és iskola e téren* közelebbi érintkezésbe lépjenek egymással.
