Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1905
1905.11.03. 20. ülés
3 szerüleg pályázata most is figyelembe veendő, annál is inkább, mert bár azóta irodalmilag nem működött, de mint a Ganz-gyár főmérnöke és az aradi Weitzer-gyár műszaki igazgatója, gyakorlati ismereteinek színvonalát emelte és látkörét tágította. Cserháti Jenő miután a zürichi műegyetemet 187tí-ban kitűnő sikerrel elvégezte, belépett a „szabadalmazott osztrák-magyar államvasút társaság “-hoz, hol a műhelyben és a fűtőházban működött. Később a vasúti és hajózási főfelügyelőségnél, majd pedig mint a Fegyver- és gépgyár r. t. igazgatója és végre mint a Ganz és Társa vasöntő és gépgyár r. t. electromos osztályának igazgatója, a bizottság tudomása szerint intensiv és eredménydús működést fejtett ki. Cserhátinak van a pályázók között a legtöbboldalú és leghosszabb idejű gyakorlata és terjedelmes, értékes irodalmi működése, minélfogva szükséges, hogy működésének megítélésével valamivel bővebben foglalkozzunk. Cserhátinak a vasút szolgálatában alkalma volt lokomotivokkal gyakorlatilag, főleg kísérletileg foglalkozni s az akkor rohamos fejlődés stádiumában volt lokomotivépítészet elméleti és gyakorlati irányú újításait megismerve, azoknak hasznavehetőségét kipróbálni. Hogy munkálkodása sikeres volt, azt következtetjük egyrészt abból, hogy nevét már ezen működése által is szakkörökben előnyösen ismertté tette, de következtetjük főleg irodalmi működéséből, specziálisan azon kiállítási jelentésből, melyben a különböző lokomotivrendszerek kritikai ismertetése és szerkezeti tárgyalása a világos Ítélőképesség és gyakorlati tudás elvitázhatlan jelét viselik magukon és azon önálló munkáiból, melyekben a lokomotív vezérlőmüvekről és a lokomotivok mozgó tömegeinek a felépítményre gyakorolt hatásairól irt és a melyekben több igen fontos gyakorlati kérdést, a tárgyat úgy tudományos mint praktikus tekintetben uralva, megold. Cserhátit ezen két utóbbi czikkeért a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet a Hollán-pályadíjjal tüntette ki, melyet tudvalevőleg az az évben megjelent legértékesebb munkának szoktak megítélni. Annak idején, mikor ezen czikkelyek megjelentek, a gépelemeknek és gépeknek méretezése még az empíriára volt utalva és a különböző gyárak különböző gyakorlati tapasztalataiból folyó szerkezeteinek statistikai összeállítása képezte főleg alapját a gépszerkezettani méretezésnek. Ebben az időben a helyes kritikai méltatások és a különböző szerkezetek tudományos alapon való ismertetései, ha úgy a mint azt Cserháti dolgozatában látjuk, annak az iránynak kijelölését is tartalmazzák, melyben a további fejlődés várható és a tökéletes- bítés elérhető, sokkal nagyobb értékűek valónak, mint a mely értékben azokat ma megbecsüljük, midőn a gépészet terén az empíriát elhagyva, a gépkisér- letek útján járnak kutatóink. Cserhátinak a vonatsebesség-mérőkről irt tanulmánya igen értékes és a kereskedelemügyi minister úr elismerését szerezte meg számára. Számos egyéb értekezéseiben, de különösen az elektromos és gőz vontatás kérdését tárgyaló, újabban megjelent czikkében Cserháti kitűnő szak- képzettségének és világos ítélő képességének ismételten jelét adta és az ezen kérdésben kifejtett szakvéleményét a gyakorlat azóta igazolta is. A melegen felhúzott feszítőgyűrűkről irt értekezésében Cserháti annak idején a gépszerkezettannak még egy nagyon homályos kérdését világítja meg oly eredménynyel, mely azóta a szerkesztők által általánosan elfogadtatott. Mint önálló alkotásait megemlítjük két szerkezetét, melyekkel lehetővé tette a lokomotivok háborgó mozgásaira vonatkozó vitás kérdések tisztázását.
