Budapesti Műszaki Egyetem - Egyetemi Értesítő, 1991
1991 / 13. szám
9 1.2 Szükségesnek tartjuk, hogy mélyrehajtó elemzés alapján, amely magában foglalja a felsőoktatás jelenlegi helyzetét, kapcsolódását a közoktatással és a szakemberigénnyel /bemeneti és kimeneti oldal/, a társadalmi elvárásokkal, az ország fejlődésének irányával és várható eredményeivel /közeledés Európához, a gazdaság várható fejlődése stb./ történjék meg a felsőoktatás átalakításának távlati célkitűzése és ennek megvalósítása irányába ható rövid és középtávú /3-5-10 év/ intézkedések meghatározása. Ez jelenjen meg a törvény bevezetőjében /preambulumában/ és a mostani törvénykezés ezeket az intézkedéseket szolgálja. 1.3 Szükségesnek tartjuk, hogy a törvény az akadémiai és /amennyiben megalkotásra kerül/ a minősítési törvénnyel együtt, törvénycsomagként kerüljön parlamenti tárgyalásra. Egyéb törvények /például a készülő közoktatási, szakoktatási, költségvetési szervekről szóló és közalkalmazotti törvény/ is szorosan kapcsolódnak a felsőoktatási törvényhez. Rendelkezéseik kölcsönösen figyelembe veendők és - ha lehetséges - az innovációs törvény részét alkothatná a javasolt törvénycsomagnak. 1.4 Örvendetesnek tartjuk az egyetemi autonómia megfogalmazását. Kívánatos, hogy ezen alapelvnek megfelelően az állami beavatkozás a folyamatokba minimális legyen, a szabályozás pedig normativ. Ezért ellenezzük a javasolt bizottsági rendszer, különösen a Felsőoktatási és Kutatási Bizottság létrehozását. 1.5 Egyetértve azzal, hogy a túlságosan kicsi intézmények gyakran nem hatékonyak, és ezért célszerű nagyobb hallgatólétszámú, sokkarú egyetemek kialakítása, óvunk az universitas koncepció fetisizálásától. Túlságosan nagy monstrumok létrejötte nem kívánatos, monopolhelyzetek, felesleges újabb irányítási szintek jöhetnek létre, ami a hatékonyság csökkenéséhez és a költségek növekedéséhez vezethet. Az önkéntesség és fokozatosság elve az universitasok kialakításánál is követendő. Bátorítani keli az egyetemközi képzési formákat. 1.6 A normativ szabályozás alapvető eszköze a finanszirozás. Az állami egyetemek és főiskolák finanszírozása állami feladat. Ezt a tövényben állami kötelezettségvállalás formájában rögzíteni kell. Ezért a felsőoktatási költségvetést a GDP százalékában kell az Országgyűlésnek rögzítenie. Az államnak szavatolnia kell a szociális esélyegyenlőséget: csak anyagi okokból senki ne maradjon ki a felsőoktatási képzésből. A normativ szabályozás szelektív módon differenciált kell legyen. Figyelembe kell venni - egyebek között - hogy a reálintézmények működési költségük jelentős részét a közelmúltig saját bevéti Ihői fedezték. A BME például az 1989. és 1990. évi 527 rrft-os beruházásból mindössze 7 nft-ot kapott költségvetési támogatásként. Ezek a források az átmeneti időszakra kimerültek, ennek pótlásáról a költségvetésnek kell gondoskodnia. A rendszer bevezetésénél a fokozatosságot kell érvényesíteni. A szelektív differenciálás igen nagyfokú bonyolultsága folytán ezt a fokozatosságot úgy értjük, hogy első évben a támogatásnak csak 10%-át érintse és ezt az arányt az évenkénti felülvizsgálatot követő korrekciók végrehajtásával óvatosan /pl. évi 5Vkal/ növelni kell. 1.7 A mennyiségi növekedéssel együtt a minőségi fejlődés csak akkor tűzhető ki célul, ha a felsőoktatási szféra költségvetési támogatása jelentősen emelkedik. Ellenkező esetben a jelentős létszámnövelés támogatása óhatatlanul a minőség drasztikus romlásához vezet, tönkretéve a
