Budapesti Műszaki Egyetem - Egyetemi Értesítő, 1991

1991 / 11. szám

töltött Polányi Mihály mellett a Kaiser-Wilhelm Institut für Physikalische Chemieben. A Ruggyantaárugyárban vállalt kutatói állást, majd a háború után az ottani kutató-laboratóriumvezetője lett. Ezt az állást 1955-ig még műegyetemi professzorként is megtartotta, mint az önállósult Gumiipari kutatólaboratórium igazgatója 1954-ig. Ekkor az MTA új Központi Kémiai Kutatóintézetének lett ugyancsak másodállásban igazgatója. 1965-ben tanszékvezetői állásáról lemondott és csak az intézetben folytatta tevékenységét. 1970-ben nyugdíjba vonult, de szinte haláláig megtartotta szakmai- tudományos kapcsolatát tudományos tanácsadóként a kutatóintézettel. Tudományos eredményeit messze túl a határainkon is elismerték és méltányolták. Az MTA 1945-ben levelező, 1954-ben rendes tagjává választotta. Kétszer tüntették ki Kossuth díjjal /1952-1956/. A kémiai közéletben jelentős szerepet játszott, így az MTA számos bizottságában. 15 éven át volt a Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke /1957- 12/, haláláig tiszteletbeli elnöke. Politikai szerepe, tisztsége azonban sosem volt. Könyvei közül alapvető jelentőségű volt a magyar kémia történetében az 1940-ben megjelent Gróh Gyula kezdeményezésére és kis részbeni szerzőségével Erdey Grúz Tibor, Schay Géza és Náray Szabó István által írt "fizikai kémia" c. tankönyv, amelyik egy nagy hézagot fedett be a magyar kémiai szakirodalomban. Erdey Grúz Tibor és Schay Géza korszerűsített és kibővített "Elméleti fizikai kémia" c. háromkötetes és 1952/54. óta több kiadást megért munkája máig nélkülözhetetlen diáknak- tanárnak egyaránt. Idegen nyelven is sikert ért el Schay Géza "A gázkromatográfia alapjai" /1961/ című értékes monográfiája, továbbá Nagy Lajos Györggyel írt "Elegyadszorpció folyadék /szilárd és folyadék/ gőz határfelületeken" c. /1974/ munkája. Szabadváry Ferenc a kémiai tudomány doktora műegyetemi tanár