Budapesti Műszaki Egyetem - Egyetemi Értesítő, 1987

1987 / 19. szám

9 VALKÓ IVÁN PÉTER 1912-1937 A hazai műszaki tudanányok egyik kiváló képviselőjétől, Dr. Valkó . Iván Pétertol, egyetemünk nyugalmazott egyetemi tanárából bucsuzunk, aki 1987. november 13-án, 75 éves korában váratlanul elhunyt. Halála mélyen megrendítette volt tanítványait, munkatársait, elvtársait, barátait és mindazokat, akik ismerhették humánus lényét, széleskörű tudását, kissé rezignált bölcsességét. Itt volt közöttünk még a halálát megelőző napon is, tanácsokat adott tudományos fokozatra pályázóknak, beszélt legutóbbi japán tanulmányútja tanulságairól, szerkesztette az MTA részére összeállítandó mikroelektronikai tanulmány, t Pályája meredekivü volt, elért eredményei kimagaslóak. 1912-ben született Budapesten, itt is érettségizett, majd Bécsben, Münchenben és Stuttgartban folytatott egyetemi tanulmányokat. 1935-ben kapott mérnöki oklevelet a Stuttgarti Műszaki Egyetemen. Mérnöki pályáját a TUNGSRAM RT nemzetközi hirü kutatólaboratóriumában kezdte, a felszabadulás után 1952-ig az ebből alakult Távközlési Kutató Intézet Laboratóriumának vezetője volt. 8 irányitotta a mikrohullámú csövek hazai kifejlesztését és személyesen dolgozta ki a haladóhullámú cső prototípusát. Közvetlenül a felszabadulás után a hazai műszaki feladatok megoldása érdekében javasolta az Állami Műszaki Főiskola felállítását, annak egyik alapitója volt és 1947-ben vezetője lett a Híradástechnikai Tagozatnak. Főiskolát végzett tanítványait ma a magyar híradástechnikai ipar vezetői között találjuk. 1948-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen is tartott előadásokat. A BME és a Főiskola egyesítése után a BME Híradástechnikai Tanszékén lett docens, majd a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettese. Nem szakadt el azonban a hazai ipari kutatástól sem, másodállásban megszervezte és vezette a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet Elektronikus Laboratóriumát. 1953-ban elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot, 1963-ban megvédett disszertáció alapján a műszaki tudományok doktora lett. 1957-ben megbizást kapott az újonnan alapitott Elektroncsövek Tanszék - ma Elektronikus Eszközök Tanszék - vezetésére, melynek nyugdijabavonulásáig,1983-ig, professzora volt. Egyetemi munkásságában mindig nagy súlyt helyezett a modern technika oktatására, igy nemzetközileg elismert úttörője volt a félvezetők, tranzisztorok, integrált áramkörök egyetemi oktatásba való bevezetésének. Hallgatóit magával ragadta, szines és szuggesztív előadásmódjával, mély tudásával. Pedagógiai, oktatásszervezési munkája nagymértékben járult hozzá a Villamosmérnöki Karon a tantervek korszerűsítéséhez. Munkáját társadalmunk elkötelezettjeként végezte. Olyan párttag volt, akinek politikai tapasztalatai, tisztánlátása, elvhüsége és humanitása eligazitó erejű volt környezete, munkatársai felé. Nyugdijas korában sem lanyhuló figyelemmel vett részt a Pártszervezet munkájában, elvtársai' mindig számíthattak tevékeny segitségére.