Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
1. A MŰEGYETEM POLGÁRAI ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ
A Műegyetem az első világháborúban már teljesen üres cognac-os üveget, (én magam egy kortyot sem ittam belőle) a szegény olaszt a sorsára hagyom (többet nem bajlódhatok vele, elvégre engem várnak a megfigyelőben!).”90 Összességében általános tapasztalat volt, hogy a katonahallgatók - a háború intenzív élményeinek és sokrétű tapasztalatainak hatására - hamarabb váltak önálló férfivá. Ugyanakkor „nagy tisztítótűz volt a háború a fiatalemberek számára [...] Rendes béke-világban nőttek fel a generációk sablon szerint, nem volt nehezebb akadály senki előtt, hogy komoly férfivá váljék. A háború a maga bizonytalanságával, ma itt, holnap ott - ma így, holnap úgy életével sok fiatalembert eltántorított az egyenes útjáról. Egyszerűen megszokták a lebzselést, a semmittevést, mert a háború a maga szörnyű hosszú idejével főleg lebzselést és semmittevést jelentett a magamfajta fiatal tartalékos tisztnek. Amikor azután később jött a forradalom, a legtöbb bajtársam máról-holnapra az útcára került, fillér nélkül, megszokva a semmittevést! Ez nagy katasztrófája volt az én s az én körüli évfolyamaimnak, az 1893-1898-ban születetteknek.”91 Más szempontból érdemes felidézni László György elsőéves mérnökhallgató alakját, aki 1915 tavaszán lett önkéntes, ősszel a keleti frontra került a 38. közös gyalogezred katonájaként, majd a következő év nyarán orosz fogságba esett. Az uráli vasút építésén kellett dolgoznia, kiszabadulása után két orosz egyetemre is járt és csak 1924- ben tért haza Budapestre, ahol 1927-ben szerzett oklevelet. Műegyetemi tanulmányait - sok társához hasonlóan - ő is jól tudta hasznosítani katonai szolgálata során, például egy alagútépítés tervezésekor: „[...]így került szóba, hogy a 4. században van egy műegyetemi mérnökhallgató, akitől tájékoztatást lehetne kapni a további lépésekre vonatkozólag. így kerültem Udvardyhoz [százados - B.K.], aki bizonyára meglepődött azon, hogy az az önkéntes áll előtte, akit ő - mert az egyébként tiszta bakancsa nem volt bezsírozva - kikötésre ítélt. Kérdésére elmondtam, hogy geológiát Safarzik [Schafarzik Ferenc - B.K.] profeszszor úrnál tanultam és évfolyamelsőként vizsgáztam, alagútépítést pedig Bresztovszky [Bresztovszky Béla - B.K.] professzor úrnál a legjobbak között. A professzor úr a Műegyetem alagsorába beépítette a legismertebb alagúttípusok egy-egy szakaszát, bemutatva az egész építés folyamatát a kezdettől a befejezésig. Egyúttal elmagyarázta azok felhasználási területét és kölcsönös előnyeiket, hátrányaikat, amelyekkel teljesen tisztában vagyok, hiszen alig 90 BMEL XIV. 437. II. kötet 213-214. Az 1916. június 29-én a Doberdó-fennsíkon végrehajtott gáztámadásról ld. még STENCINGER. 91 BMEL XIV. 437. II. kötet 383-384. 43
