Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
1. A MŰEGYETEM POLGÁRAI ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ
Batalka Krisztina nem is venni észre a háború nyomait. A legközelebbi napokban valószínűleg állást változtatunk, az üteg feljön arra a hegyre, ahol most a megfigyelőnk van, ez a transzport valószínűleg kemény dió lesz, mert legnagyobbrészt autók nélkül juthatunk csak előre. A rokonokat, ismerősöket legszivélyesebben üdvözölve ölel szerető öcséd, Ottó.”76 Mindketten hazatértek, 1919-ben, illetve 1920-ban fejezték be tanulmányaikat, Rados Jenő a Műegyetem neves professzoraként ismert. Tanítványai körében is legendás kopaszsága háborúban szerzett tífuszbetegségének következménye volt, erről és más háborús történeteiről is szívesen, humorral fűszerezve mesélt.77 Az egyetem később szintén kiemelkedő professzora, Lányi Béla 1914 októberében másodéves vegyészmérnök hallgatóként a versecí 2. honvéd tüzér ezredhez vonult be, ahonnan a 20. honvédtüzér ezredhez került harctéri szolgálatra. 35 havi frontszolgálata alatt, a doberdói és piavei harctereken mutatott magatartásáért több kitüntetést is kapott. 1918, június-augusztus hónapokban a frontról tanulmányi szabadságra vezényelték, ekkor fejezte be a második évfolyamot, majd visszatért harctéri szolgálatra. Leszerelése után folytatta műegyetemi tanulmányait, 1921-ben oklevelet szerzett és oktatóként az egyetemen maradt.78 Sok, főként valamelyik műszaki alakulatnál szolgáló műegyetemi hallgatóról maradtak fenn adatok. A hadügyminisztérium például 1914 szeptemberében megkereste az egyetemet, hogy katonai fényjelző-szolgálatra, illetve a legénység további oktatását célzó kiképzésre keresnek frissen végzett vagy felsőbb éves, katonai szolgálat alól mentes gépészmérnök vagy vegyészmérnök hallgatókat. Pfeifer Ignác professzornak köszönhetően gyakorlatilag egy héten belül hét, név szerint nem ismert hallgatót alkalmaztak is erre a célra, akik a hadi fénytáviratozásban való kiképzés 76 Rados Ottó levele bátyjának tábori postán keresztül (olvashatatlan postabélyegző), 1918. február 3. (BMEL XIV. 411/57. Rados Jenő iratai) 77 Rados Jenő (1895-1992) 1919-ben kitüntetéses oklevelet szerzett, majd 1936-ig' tanársegédként és adjunktusként oktatott a Középkori Építészeti Tanszéken, amelynek 1945-1957-ig a vezetője is volt, 1947-49 között pedig az Építészmérnöki Kar dékánja. Az egyetemi iijúság körében népszerű professzort 1956-ban beválasztották az oktatók forradalmi bizottságába is, majd 1957-ben nyugdíjazták (ezt követően még tíz évig a Városrendezési Tervező Iroda műemléki osztályát vezette). Öccse, Ottó (1896-1975) szintén hazatért a frontról, 1920-ban szerzett oklevelet, 1970-ben még átvehette aranyoklevelét is (HAJNÓCZI). 78 Lányi Béla (1894-1968) 1939-től vezette az Elektrokémiai Tanszéket. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején szintén az oktatók Forradalmi Bizottságának tagja volt, 1957-ben őt is nyugdíjazták (BMEL VIII. 106/a. Vegyészmérnöki Kar Kari Tanács 1931. június 17-i ülés 9. napirendi pont). 38
