Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
1. A MŰEGYETEM POLGÁRAI ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ
Batalka Krisztina pedig rögtön kérte a Műegyetemtől, hogy második szigorlatát letehesse, Akkor arra tekintettel, hogy ellenséges ország állampolgára, ezt elutasították, a magyar állampolgárság megszerzéséhez kötve az engedélyt, 1918 januárjában ismét a Rektori Tanács elé került az ügy, mivel az ügy politikai természetére tekintettel a Mérnöki Szakosztály nem kívánt határozni (véleményük szerint nem volt akadálya a szigorlatra bocsátásnak, hiszen a hallgató már majdnem elvégezte az egyetemet). A Rektori Tanács végül azzal terjesztette fel a kérést a kultusztárcához, hogy elfogadását azért: is javasolják, mivel hasonló engedélyt más ellenséges állam polgára már megkapott (az engedélyt a minisztérium megadta).104 A hadifogoly műegyetemi hallgatók szellemi gondozásának ügyére több szakmabeli is felhívta a figyelmet. Egyikük, Irsai Ervin gépészmérnök több mint kétévi távoliét után orosz hadifogságból 1917-ben hazatérve ismertette: a hadifogságban lévő technikusok olyan tiszti vagy legénységi táborokban tartózkodnak, amelyek közül csak az egyes nagyobb tiszti táborokban van szakkönyvtár. Irsai céltudatos hazai akciót sürgetett annak érdekében, hogy szakkönyvek, jegyzetek jussanak be a táborokba, így a hallgatók hazatérésük után eredményes vizsgát tehessenek a Műegyetemen a hadifogság alatt megszerzett ismeretek birtokában úgy, hogy az egyetemen már csak a gyakorlati tárgyakat kelljen elvégezniük (elképzelése szerint így egy-két évet megtakaríthatnak, pontosabban „behozhatnak” tanulmányi idejükből). „Fodolog, hogy sikerüljön eredményt elérni, mert a hadifogságban tétlenségben töltött évek renyhévé teszik a gondolkozást, energiátlanná az embert és sok fiatal, meg nem állapodott jellemet abba a veszedelembe sodornak, hogy egész életükre elveszítsék minden kilátását annak, hogy valaha még hasznavehető tagjai lehessenek karunknak [ti, a technikusi karnak, szakmának - B.K.]”105 Különböző személyes források is megerősítik, hogy a hadifogoly hallgatók nagy része valamiféle önképzést folytatott. „Még emlékeztünk pár szám logaritmusára, s így a beosztásokat el tudtuk készíteni, de minden segédeszköz nélkül teljesen egyenes vonalzót csinálni már igen nagy feladat volt. Kezdetleges késünkkel számtalan metszéssel tudtuk a vonalzónak szánt lemezdarabot leválasztani a rétegelt lemezlapról. S ezután kezdődött a munkajava, az egyenes él kialakítása...Bizony csak egy hónap múlva jutottunk odáig, hogy azt egyenesnek mondhattuk... Az is probléma volt, hogy hogyan 104 BMEL VIII. 3/b. 7. k, RT 1918. január 30-i ülés, 7. napirendi pont. 105 IRSAI 347. 48
