Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)

1. A MŰEGYETEM POLGÁRAI ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ

A Műegyetem az első világháborúban hogy mindkét szemeszternek megfelelő tananyagot parallel is előadják az itthon lévő, illetve a szabadságolt hallgatóknak, hiszen ehhez a megfe­lelő számú tanterem és párhuzamos tanszékek sem álltak rendelkezésre. A heti rendes óraszám a Műegyetemen átlagosan 30 volt, ami ezzel meg­duplázódott volna, napi 10 órát jelentve osztályonként, mindezek tantermi és órarendi felosztása lehetetlen volt, nem is szólva az oktatószemélyzet terheléséről, amit „szinte gépies munkára való szorításnak” minősítet­tek. Az intézmény utóbbi miatt felvetette, hogy a pótfélévekhez szüksé­ges elegendő segédtanerő biztosítására a többletmunka díjazása, illetve a hadiszolgálatban lévő segédtanerők, laboránsok és szolgaszemélyzet egy részének Budapestre rendelése szükséges (így kaptak felmentést például Kotsis Iván, Pattantyús-Abrahám Géza vagy Muttnyánszky Adám adjunk­tusok is).52 A többletterhelés a laboratóriumi anyagok, eszközök terén is többletigényeket támasztott, így a szertári dotáció felemelése, kiegészí­tése is napirendre került. Ugyanígy a hadból visszatérő hallgatók számá­ra kiadandó előadási szövegek és ábrák előállításának és nyomtatásának költségei, amelyekre a kultusztárca körülbelül 100 ezer koronát engedélye­zett. Továbbá elismerve az oktatók „hazafias áldozatkészségét, hogy a nyári pótszemesztert jól megérdemelt nagy szünidei pihenőjük feláldozásával is készek megtartani”, az innen befolyó tandíjat átengedte az előadói tiszte­letdíjakra.53 Végül - a minisztérium eredeti intencióitól eltérve - a köte­lező tantárgyak nem a rendes óraszámmal és terjedelemmel szerepeltek a két pótkurzus órarendjében. így is nagy viták folytak a kérdésről, hiszen a 52 MNL OL K 500,40. doboz 148.912/1916. sz. irat 53 A Rektori Tanács 1918. március 26-i ülésén úgy döntött, hogy a nyári pótszemeszter tandíjaiból befolyó összeget felajánlja az államnak, ellenben arra kéri a VKM-et, hogy a kötelező tárgyakat oktatók részére egyenként 5 ezer koronás tiszteletdíjat fizessen ki, a meghívott előadók egy rendes szemeszterre fizetendő díjat kapjanak, a segédtan­erők és tisztviselők pedig fizetésszerű illetményük kéthavi összegét. Erre azért volt szükség, mert a VKM által felajánlott összeg nem állt arányban a végzett munkával, valamint az első pótszemeszterben semmiféle díjazás nem járt az oktatóknak. Végül az 1918. június 21-i rendkívüli egyetemi tanácsülésen ismertették a VKM által meg­állapított tiszteletdíjakat: a tanároknak heti 5 óraszám felett tartott kötelező előadás esetében 2500 korona járt, ennél kevesebb heti óraszám után óránként 500 korona. Az ezeknél magasabb összköltséget kitevő tandíjak esetén a maradékot is feloszt­hatták az oktatók között. A segédtanerők számára fix összeget nem állapított meg a 85.035/1918-as VKM rendelet, csupán azt tette lehetővé, hogy a pótszemeszter végén a tanács előterjesztést tegyen a megjutalmazásukra. Az Egyetemi Tanács - felülírva a Rektori Tanács javaslatát - végül úgy döntött, hogy a leckepénzek fennmaradó részét egyenlő arányban a tanszékek között osztja szét, valamint megadta a segédtanerők számára engedélyezendő konkrét összegeket (BMEL VIII. 3/a. 5. d. ET1918. július 5-i ülés, 44. napirendi pont). 29

Next

/
Thumbnails
Contents