Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
1. A MŰEGYETEM POLGÁRAI ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ
A Műegyetem az első világháborúban hogy mindkét szemeszternek megfelelő tananyagot parallel is előadják az itthon lévő, illetve a szabadságolt hallgatóknak, hiszen ehhez a megfelelő számú tanterem és párhuzamos tanszékek sem álltak rendelkezésre. A heti rendes óraszám a Műegyetemen átlagosan 30 volt, ami ezzel megduplázódott volna, napi 10 órát jelentve osztályonként, mindezek tantermi és órarendi felosztása lehetetlen volt, nem is szólva az oktatószemélyzet terheléséről, amit „szinte gépies munkára való szorításnak” minősítettek. Az intézmény utóbbi miatt felvetette, hogy a pótfélévekhez szükséges elegendő segédtanerő biztosítására a többletmunka díjazása, illetve a hadiszolgálatban lévő segédtanerők, laboránsok és szolgaszemélyzet egy részének Budapestre rendelése szükséges (így kaptak felmentést például Kotsis Iván, Pattantyús-Abrahám Géza vagy Muttnyánszky Adám adjunktusok is).52 A többletterhelés a laboratóriumi anyagok, eszközök terén is többletigényeket támasztott, így a szertári dotáció felemelése, kiegészítése is napirendre került. Ugyanígy a hadból visszatérő hallgatók számára kiadandó előadási szövegek és ábrák előállításának és nyomtatásának költségei, amelyekre a kultusztárca körülbelül 100 ezer koronát engedélyezett. Továbbá elismerve az oktatók „hazafias áldozatkészségét, hogy a nyári pótszemesztert jól megérdemelt nagy szünidei pihenőjük feláldozásával is készek megtartani”, az innen befolyó tandíjat átengedte az előadói tiszteletdíjakra.53 Végül - a minisztérium eredeti intencióitól eltérve - a kötelező tantárgyak nem a rendes óraszámmal és terjedelemmel szerepeltek a két pótkurzus órarendjében. így is nagy viták folytak a kérdésről, hiszen a 52 MNL OL K 500,40. doboz 148.912/1916. sz. irat 53 A Rektori Tanács 1918. március 26-i ülésén úgy döntött, hogy a nyári pótszemeszter tandíjaiból befolyó összeget felajánlja az államnak, ellenben arra kéri a VKM-et, hogy a kötelező tárgyakat oktatók részére egyenként 5 ezer koronás tiszteletdíjat fizessen ki, a meghívott előadók egy rendes szemeszterre fizetendő díjat kapjanak, a segédtanerők és tisztviselők pedig fizetésszerű illetményük kéthavi összegét. Erre azért volt szükség, mert a VKM által felajánlott összeg nem állt arányban a végzett munkával, valamint az első pótszemeszterben semmiféle díjazás nem járt az oktatóknak. Végül az 1918. június 21-i rendkívüli egyetemi tanácsülésen ismertették a VKM által megállapított tiszteletdíjakat: a tanároknak heti 5 óraszám felett tartott kötelező előadás esetében 2500 korona járt, ennél kevesebb heti óraszám után óránként 500 korona. Az ezeknél magasabb összköltséget kitevő tandíjak esetén a maradékot is feloszthatták az oktatók között. A segédtanerők számára fix összeget nem állapított meg a 85.035/1918-as VKM rendelet, csupán azt tette lehetővé, hogy a pótszemeszter végén a tanács előterjesztést tegyen a megjutalmazásukra. Az Egyetemi Tanács - felülírva a Rektori Tanács javaslatát - végül úgy döntött, hogy a leckepénzek fennmaradó részét egyenlő arányban a tanszékek között osztja szét, valamint megadta a segédtanerők számára engedélyezendő konkrét összegeket (BMEL VIII. 3/a. 5. d. ET1918. július 5-i ülés, 44. napirendi pont). 29
