Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)

1. A MŰEGYETEM POLGÁRAI ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ

Batalka Krisztina Az 1916. decemberi műegyetemi kezdeményezést 1917 őszén maguk a ka­tonahallgatók vetették fel újra, külön kurzusok megtartását és ehhez sza­badságolásukat kérve, mindezt azzal indokolták, hogy sokaknak a diploma maradt a fennmaradás egyetlen lehetősége. Az egyetem így újra lépéseket tett annak érdekében, hogy hallgatóik még 1917 tél folyamán szabadságot kaphassanak (az első szigorlatra készülők 6, míg a második szigorlatra készülő 8 hetet). Az ügy komolyságát jelezte, hogy felmerült: ha ezt a ja­vaslatot sem támogatj a a hadügyminiszter, az egyetem vezetői közvetlenül az uralkodóhoz mennek audienciára, illetve képviselő tanártársaik az or­szággyűlésben teszik szóvá a problémát.49 A hadbavonult hallgatók szabadságolásáról végül 1917 decemberé­ben állapodott meg Apponyi Albert kultuszminiszter és Szurmay Sándor honvédelmi miniszter.50 A szabadságban azok a hallgatók részesülhettek, akik legalább két éve teljesítettek katonai szolgálatot és ebből az időből mi­nimum fél évet a fronton töltöttek. A szabadságolás időtartama maximum három hónap volt, amely alatt az egyetemek és főiskolák által szervezett kurzusok elvégezhetők, és ezzel a teljes szemeszter beszámítható. A Mű­egyetem a szabadságoltak számára az 1917/18. tanév második felében két pótszemesztert szervezett (1918. március 1. és május 31., illetve június 1. és augusztus 31. között). Az egyetem eredeti elképzelése szerint ez úgy zajlott volna le, hogy tavasszal az 1917/18. tanév második félévének rendes anya­gát adják le, a nyári kurzuson pedig visszakanyarodnak az első szemesz­ter anyagához, így a szabadságolandóknak ehhez kellett volna alkalmaz­kodni, mivel a háborúban töltött évek kárpótlását „a műegyetemi oktatás rovására alkalmazni nem okos és céltudatos dolog. A kárpótlás módját az oklevél megszerzése után állami szolgálatban és egyéb úton kell megolda­ni”.51 A hadvezetőség azonban ezt a tervet nem tartotta kivitelezhetőnek, így más megoldást kellett keresni. Az intézmény azt nem tudta vállalni, 49 BMEL VIII. 3/b. 7. k. RT 1917. december 11-i ülés. 50 A két miniszteri rendeletet 1918. j anuár 17-én (honvédelmi minisztérium 752/eln. B.) és január 24-én (16.385/IV. VKM) adták ki a három hónapos szemeszterek, illetve az ebben részt vevő hallgatók beiratkozási és vizsgálati szabadsága tárgyában. Azok a hallgatók, akiknek csak vizsgák (szigorlatok) letételére volt szükség, legfeljebb 4 heti, a kurzusokon részt vevők 12 heti szabadságot kaptak. A pótszemeszterek lehetőségé­vel más felsőoktatási intézmények is éltek: a Budapesti Tudományegyetemen a ka­rok igyekeztek rendszeres tanfolyamokat szervezni, illetve a szabadságolt hallgatók részére 1918-ban pótszemesztert hirdettek (SZÖGI 2003. 252.), Kolozsváron pedig az 1917/18-as tanévben rövid szabadságra szintén hazatérhettek és vizsgázhattak a hallgatók, mintegy ezren éltek ezzel a lehetőséggel (MINKER 82-84.). 51 BMEL VIII. 3/b. 7. k. RT 1918. január 15-i ülés 1. napirendi pont. 28

Next

/
Thumbnails
Contents