Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
4. ÖSSZEGZÉS
Batalka Krisztina háborúhoz való viszonyulásának és megnyilvánulásainak részletes feltárása, beleértve a nemzetközi tudományos kapcsolatrendszert érintő kérdéseket is. Emellett mindenképpen érdemes megvizsgálni a tudomány és a kutatás önmagáért való értéke, illetve gyakorlati hasznosítása kapcsán már akkor felmerült és azóta is aktuális gondolatokat. Az első világháború ugyanis új műszaki ismeretek, technikai találmányok egész tömegét eredményezte, amelyek döntő mértékben befolyásolták a háború menetét. A hadvezetésnek szüksége volt a műegyetemi oktatási-kutatási infrastruktúrára és a szellemi kapacitás háborús célokra történő hasznosítására. A kísérletekről, tudományos kutatásról egyre inkább mint a haditechnika és hadigazdaság céljaira munkába állított hadiintézményről gondolkodtak, amely egyben az ezt lehetővé tevő egyetemi (és ipari) laboratóriumi ellátottságra is ráirányította a figyelmet. Az intézménynek így jelentősen felértékelődött - a dualizmus kori iparfejlesztés során már felismert - társadalmi-gazdasági szerepe, valamint az egyre inkább specializálódó, gyakorlati tudás átadásának fontossága. Mindezek új iparágakat, kutatásokat alapoztak meg, tanrendi változásokat eredményeztek, valamint az 1920- 30-as években az ipar és az egyetem kapcsolata egyre szorosabbá vált, amelynek különös jelentőséget adtak a trianoni békeszerződésből adódó fejlesztési korlátozások is. A felhasznált forrásbázis segítségével egy speciális „szűrőn” át tárul fel az első világháború (beleértve az országban zajló társadalmi-gazdasági folyamatokat is), hiszen e munka kifejezetten erre az intézményre, kizárólag az ehhez tartozókra koncentrált, bár térben kiterjedve (lövészároktól hátországig). A kutatás során számos olyan ismeretet és történetet sikerült összefűzni, amelyek egy része már korábban is rendelkezésre állt, ám nem történt meg - főként nem műegyetemi szempontú - rendszerbe foglalásuk. Emellett új eredmények is felmutathatok (például a hősi halottak névsora). A villanásszerűen bemutatott és idézett személyes források értéke pedig önmagukon túlmutatva abban is tetten érhető, hogy társadalom-, mentalitás- és háborús megélés-történeti adalékokkal szolgálnak. Műegyetemi oktató, hallgató és alkalmazott egyaránt harcolt, azonban az, hogy melyikük hogyan élte meg a Nagy Háborút, társadalmi hátterüktől, neveltetésüktől, világnézetüktől is jelentősen függött. Ugyanakkor magatartásukat a műegyetemi identitástudat és a mérnöki látásmód mindenkor meghatározta. 120
