Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
2. MEGVÁLTOZOTT FELADATOK ÉS ÚJ KIHÍVÁSOK A MŰEGYETEM ELŐTT
Batalka Krisztina kodásának - napjainkban újra felmerülő - alapvetését jelzi ugyanakkor, ahogyan a természeti és technikai tudományok „értékét” meghatározták: „Unos-untalan halljuk, hogy korunk jellegét a természeti és technikai tudományok adják meg; halljuk azt is, hogy ennek az irtózatos háborúnak sorsát az dönti el, hogy az egymással szemben álló nemzetek közül melyik különb a természeti és technikai tudományok gyakorlati alkalmazásában. Ezeket és a hozzájuk hasonló kijelentéseket szükséges értelmeznünk. Ha ezt tesszük, kiderül, hogy azok semmivel sem jelentenek többet, mint azt, hogy a természet nyitott könyvében ma többen tanulnak olvasni, mint tanultak néhány évtizeddel ezelőtt, és jelentik azt, hogy ma, mikor az emberi erőt éppen nem emberiességből, hanem a nagyobb, gyorsabb és olcsóbb teljesítmény kedvéért gépekkel helyettesítik, mikor a földmívelő, a nagyiparos, a nagy kereskedő nyugtalanul kopogtat a természettudós, a technikus ajtaján, hogy befektetését jobban kamatoztathassa: megjelenik a katona is, hogy támadásának vagy védelmének föltételeit a lehető legnagyobb mértékben biztosíthassa. A közvélemény annál könnyebben belenyugszik ebbe az értelmezésbe, mennél többször hallja, hogy a természeti és a technikai tudományokkal gyakorlati hasznukért kell foglalkozni. Tagadhatatlan, hogy ma már békében az emberek egészsége, kényelme, az ország gazdasági föllendülése, háborúban az emberek és javak elpusztítása vagy megmentése a természeti és a technikai tudományok okszerű és leleményes alkalmazásától függ: mindazonáltal a műveltség fokozatos fejlődésének nagyobb veszedelme nem volna, mintha valamikor az a nézet kerülne fölül, hogy akár a természeti, akár a technikai tudományoknak értékét csupán hasznosságuk mértéke szerint kell megszabni. Szerencsére ezt a felfogást a természeti és a technikai tudományok hivatott művelőinek túlnyomó többsége éppen úgy nem képviseli és nem terjeszti, miként nem izgatja őket az sem, hogy valaki melyik világnézet hívének vallja magát. Mint minden tudománynak, a természeti és a technikai tudományoknak is csak egy eszményi czélja van: keresni és megtalálni az igazságot. Ezért állapítanak meg tényeket, ezért törekszenek fölismerni törvényeket, ezért gondolkoznak megmagyarázásukon és e tudományok minden igazi munkása leírhatatlan örömet érez, ha tényekről, jelenségekről a titok fátyolét föllebbentve, elmondhatja, hogy van, ha még oly kis terület is, a melynek megvilágításához ő is gyújtott legalább egy mécset.”252 252A Magyar Tudományos Akadémia természettudományi feladatai. Részlet Ilosvay Lajos, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnökének az MTA 1918, évi közgyűlésén elhangzott nyitóbeszédéből (Természettudományi Közlöny, 701-702. füzet, 1918. július 1-15., 389.) 102
