A Királyi József Műegyetem igazgatói és tanártestületi ülései napirendi pontjainak jegyzéke 1860-1871 - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2011)
A József Műegyetem - Az elődintézményektől az egyetemi rang elnyeréséig
belül működött. 1850-ben alakult meg a Joseph Industrieschule, amelyet Ferenc József 1856-ban felsőfokú tanintézetté emelt. Az új elnevezés Joseph Polytechnicum lett, majd 1860-ban, a magyar nyelv visszaállításával, illetve amikor Sztoczek József lett az intézmény igazgatója, a Királyi József Műegyetem elnevezést kezdte használni. Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter 1870. április 7-én terjesztette a képviselőház elé törvényjavaslatát a Királyi József Műegyetem újjászervezéséről. Ezt az országgyűlés elfogadta, majd az egyetem „belszervezeti” szabályzatát Ferenc József 1871. július 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával erősítette meg. Ettől fogva az intézmény tehát ténylegesen autonóm egyetemként működött választott rektorral az élen. A Polytechnicum, illetve Királyi József Műegyetem 1856-1871 között felsőfokú tanintézetként működött, ahol 4 tanulmányi év alatt kötött tanrendű 1 éves előkészítő, illetve szabad tanrendű 3 éves technikai osztályt végeztek a hallgatók. 1865-ben megszűnt az előkészítő osztály, ettől kezdve egy műszaki és egy közgazdasági osztály működött, ahová előkészítés nélkül, közvetlenül bejuthattak a diákok. A kiegyezés után e két osztályon belül is elkülönültek a különböző szakok (gépész, mérnök, vegyész, illetve kereskedelem és mezőgazdaság), ez már az 1871-ben kialakított kari szervezet előképének tekinthető. A tanulmányok végeztével a mérnöki oklevéllel egyenértékű tanulmányi bizonyítványt kaptak a hallgatók, azonban a mérnöki cím jogos használata érdekében szükségessé vált az egyetemi rangú oklevél kibocsátása. Az intézményben 12 tanszéken körülbelül 30 oktató 28 tantárgyat vitt a budai várnegyed egy bérházában, amely mindössze 8 előadóteremmel, 17 szobával és 3 rajzteremmel rendelkezett. A kiegyezést követően újabb tanszékek létesültek, az oktatószemélyzet létszáma megduplázódott, akárcsak a hallgatóké (1857-ben 190 fő, 1870-ben 400 fő), így újabb bérházakra volt szükség. Előbb Budán, majd Pesten működött, itt sikerült ideiglenesen megoldani az egy épületben való elhelyezést is, az újabb költözésre az 1880-as években sikerült került sor (az ELTE BTK mai Múzeum körúti épületébe), majd 1904-1909 között készültek el az új épületek a ma is használt campuson, amelyet Ferenc József 1910 tavaszán avatott fel ünnepélyesen. 6
