A felvételi rendszer változásai a források tükrében 1871-1949 - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 1. (Budapest, 2001)
Dokumentumok (forrásközlés)
Levéltári sorozat 12/t ZELOVICH KORNÉL rektor felterjeszti DR. gróf KLEBELSBERG KÚNÓ vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a műegyetem állásfoglalását a kolozsvári tudományegyetem* tanácsának a numerus clausus alkalmazására vonatkozó feliratáról** (Budapest, 1922. aug. 16.) A Kolozsvári Ferencz József Egyetem tanácsa műegyetemünknek is megküldötte 1.61571921.-22. számú felterjesztését, melyben többek között a numerus claususra vonatkozó felfogását fejezi ki. Minthogy az e felterjesztésben az 1920-ik év XXV t.c.-re vonatkozólag kifejtettek, illetőleg a numerus claususra vonatkozólag elfoglalt álláspont több tekintetben ellentétben áll a Műegyetemünkön az 1920. évi XXV. te. végrehajtásában követett gyakorlattal, kötelességünknek tartjuk a kolozsvári egyetem szóbanforgó felterjesztésére vonatkozó felterjesztésére vonatkozó megjegyzéseinket az alábbiakban Nagyméltóságod elé terjeszteni. Annál is inkább indíttatva éreztük magunkat erre, mert meggyőződésünk szerint a kolozsvári egyetem felterjesztése a numerus claususról szóló törvénynek nemcsak szellemével, hanem concret rendelkezéseivel is ellentétbe kerül. All ez, felfogásunk szerint, elsősorban a kolozsvári egyetem amaz álláspontjáról, mely szerint nem a hallgatók tényleges létszáma, hanem a megállapított maximális létszám volna ama százalékos arányszámok kiszámításánál alapul veendő, amelyek a törvény 3. §-a szerint az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségek tekintetében betartandók. A törvény 3-ik §-a minden félreértést kizáró módon hallgatókról szól, már pedig ezek alatt lehetetlen mást, mint a tényleg beiratkozott hallgatókat érintem. Sem a felvételre jelentkezettek, sem pedig a maximálisan megállapított létszám még nem jelezheti a tényleges hallgatók számát, mert hallgató csak az lehet akit tényleg felvettek. Szóbanforgó arányszámok ennélfogva minden kétséget kizáró módon a tényleg felvett hallgatók létszámára vonatkozatandók így a törvény szavaival kerül ellentétbe az olyan értelmezés, amely az illető karra, illetőleg szakosztályra vonatkozólag megállapított létszámot kívánja itt alapul venni. De a törvény szellemével is a legnagyobb mértékben ellenkezik a kolozsvári egyetem részéről kifejtett értelmezés. Hiszen a törvény - eltekintve a nemzethűség szempontjából kifogás alá eső egyének távol tartásától - azt akarja biztosítani, hogy az ország területén lakó minden népfajhoz, illetőleg nemzetiség arányszámának megfelelően vehessenek részt a főiskolai tanulmányokban és így nem egy supponált átlagos, vagy maximált hallgatószám, hanem csupán a főiskolákra tényleg felvett hallgatók létszámának alapul vétele juttathatja a törvény szándékát érvényre. Ugyancsak a törvény szellemével kerül ellentétbe felfogásunk szerint a kolozsvári egyetem amaz álláspontja, mely szerint azokra a magyar nemzeti szempontból megbízhatóságukat kellően igazoló bármüy nemzetiségű és fajú, vagy vallású egyénekre, ldk a Magyarországtól elszakított országrészekről menekültek, illetve az országrészeken bírnak illetőséggel és állandó lakóhellyel, a numero claususról szóló törvény csakúgy, mint az idegen állam polgárokra nem vonatkozik. A törvény üy kezelése mellett ugyanis a Magyarországtól elszakított területeken éló és onnan főiskoláinkra tóduló zsidóság előnyösebb helyzetbe kerülne, mint az ország mai határain belül élő zsidó lakosság. Ez elsősorban a csonka Magyarországon élő zsidóságra volna sérelmes és igazságtalan, mert ez a főiskolák látogatásának lehetőségében a megállapított arányszám folytán korlátolva van, holott a megszállott területek zsidósága, mint külföldi, vagy menekült minden korlátozás nélkül igényt tarthatna a felvételre, illetőleg ebben csak a nemzethűség és a férőhely szempontjaival volna korlátolva. Gyakorlati szempontból még az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a nemzethűség az elszakított területeken éló, vagy külföldön, illetőleg külföldi egyetemről magyar főiskolára felvételét kérő zsidóságnál adatok hiányában sokkal nehezebben ítélhető meg, mint a csonka Magyarországon lakó jelentkezőknél. A Kolozsvári Egyetem által elfoglalt állásponttal szemben annak kiemelését sem mulasztjuk el, hogy az egyetemi tanulmányokra bocsátás szempontjából a külföldiek a világon mindenhol szigorúbb elbánásban részesülnek. Hiszen az ország nagy pénzügyi áldozatával fenntartott főiskolák elsősorban a nemzet fiai számára kell hogy tartassanak fenn. Ennek az elvnek éppen az ellenkezőjét juttatná érvényre a Kolozsvári Egyetem ama felfogása, mely szerint a Magyarországtól elszakított országrészekből jövő hallgatóknál más elvek szerint, illetőleg kevesebb korlátozással történhetnék a felvétel, mint a csonka Magyarország területéről jelentkezőkre vonatkozólag. Hiszen a külföldiekkel szemben nem enyhébben, hanem szigorúbban szoktak eljárni, amint azt nem egy magyar ifjúnak kellett a külföldi főiskolákon tapasztalni. Ennélfogva a törvény szellemével a legnagyobb mértékben ellenkezőnek tartjuk azt, ha a törvényben megállapított arányszámok oly indoklással nem tartatnak be a Magyarországtól elszakított országrészekből jövő hallgatókra nézve, hogy itt külföldiekről van szó, kikre a törvény nem vonatkozik. Teljesen tarthatatlan álláspontnak véljük azt, hogy valaki a felvételénél előnyösebb elbírálásban részesüljön azért, mert külföldinek minősíttetik és így mintegy a törvényen kívül áll. Ez távolról 27
