A felvételi rendszer változásai a források tükrében 1871-1949 - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 1. (Budapest, 2001)
Dokumentumok (forrásközlés)
A FELVÉTELI RENDSZER VÁLTOZÁSAI A FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1871-1949 37. A József Nádor Műegyetem emlékirata a gazdasági középiskolákat végzetteknek a Műegyetem műszaki osztályaira való felvételi feltételeivel kapcsolatban* (Budapest, 1945. júl. 18.) A gyakorlati középiskoláról szóló 1938- évi XIII. t.c. helyes célkitűzése az volt, hogy az értelmiségi pályák felé a valóságos szükséghez képest szinte károsan felesleges számban tóduló ifjúságot a gyakorlati életpályákra terelje. A gimnáziummal szemben a gyakorlati középiskolák megokoltsággal, de egyben vonzóerővel is csak azokra nézve bírhatnak, akik ennek elvégzésével már középfokon nyernek olyan képesítést, amivel a gyakorlati életben munkaerőként beléphetnek. Az ipari jellegű középiskolák az ehhez szükséges szakismeretek nyújtását természetesen a műveltségi ismeretek erős háttérbe szorításával tudhatták csak elérni, feladván ezzel a magasabb rendű tanulmányokhoz vezető utat és követelményeket is. A magasabb rendű értelmiségi hivatások felelős elmélyedést és tágabb szemléletet kívánnak, ezért folyik ezek képzése az egyetemeken,- de már a hozzávezető előképzésnek is más feltételei vannak, mint amelyet a szakiskolák nyújtani képesek. A bírói, ügyvédi és állami közigazgatási szerepkör, a közgazdaság irányítása, az orvosi, tanári és mérnöki hivatások már az alapképzésnél is megkívánják a megfelelő nyelv ismeretet, fogalmazási készséget és filozófiai szemléletet, amit a gazdasági középiskolák zsúfolt irányprogrammjuk miatt teljesen elhanyagolni kénytelenek. A kereskedelmi iskolánál jóval hátrányosabb helyzetben van a gépipari jellegű középiskola, amely a szakismereti tárgyakon felül még heti 14 óra műhelygyakorlatot is kénytelen beleszorítani tantervébe mind a négy évfolyamon át. A tanmenetének a Műegyetemre való előképzés szempontjából további súlyos hiányossága, hogy a műiden műszaki tudomány alaptudományát a fizikát, a korai felhasználás végett kénytelen az első két évfolyamon előadni, amikor még sem a tanulóság érettségi foka, sem pedig a matematikai ismeretekben való megalapozottsága nem üti meg azt a mértéket, amit a fizika komoly tanítása megkövetel. Nem kétséges tehát, hogy az ipari jellegű középiskola - aminthogy nem is volt erre szánva - nem alkalmas a Műegyetemi igényekhez simuló előképzésre. Teljesen elhibázott érvelés e tekintetben, hogy már bizonyos szakismereteket nyújt, mert éppen erre nincsen semmi szükség. Elemibb szakismeretek rendszerint megrögződnek és gátolják a magasabb tudás helyesebb okfejtésének térfoglalását. Az ideiglenes nemzeti kormány bizonyára mindezt is bölcsen mérlegei, amikor a gimnáziumi különbözeti érettségi dolgában f. évi július hó 8-án közzétett 4290/1945. M.E. számú rendeletet kibocsátotta, ezzel is minősítvén a gazdasági középiskolákban nyújtott előképzettségnek felsőbb oktatásra való elégtelenségét. A hivatkozott kormányrendelet 2. §-ának 3. pontja a gazdasági középiskolák végzettjeit a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bármelyik műszaki karára is jogosítja, de csakis mennyiségtan, természettan és élő idegen nyelvből sikerrel kiállott részleges érettségi vizsga alapján. Ez a vizsga talán le fogja szűrni a képesség és szorgalom tekintetében gyengébb minőségű hivatatlan elemeket, noha a megfeleltek sem lesznek egyenlő értékűek a gimnázium neveltjeivel. A Műegyetem a túljelentkezések folytán már évek óta abban a kedvező helyzetben van, hogy a jelentkezők közül a jobb képzettségűeket válogathatja ki, akik között elégséges érett alig akad, legfeljebb olyan, aki matematikából és fizikából jeles vagy legalább jó. Talán mondani is felesleges, hogy ezek a különbözeti érettségis jelentkezők a minőségi válogatásnál nem élvezhetnek majd semmi előnyt a jól végzett gimnazistákkal szemben, ezért a Műegyetem a gazdasági középiskola végbizonyítványban, valamint a részleges érettségi vizsgán elért eredmény mérlegelésével, általában csak a jeles minősítésűeket kívánja felvenni. (BME Lt. 4/c 539/1945. sz.) *Az emlékiratot 1945. júl. 18-án terjesztette fel dr. Verebély László rektor dr. gróf Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszternek. 56
