A felvételi rendszer változásai a források tükrében 1871-1949 - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 1. (Budapest, 2001)
Dokumentumok (forrásközlés)
A FELVÉTELI RENDSZER VÁLTOZÁSAI A FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1871-1949 12/k. DR. gróf KLEBELSBERG KÚNÓ, vallás- és közoktatásügyi miniszter, megküldi a műegyetemnek DR. PATAI JÓZSEF író hozzá intézett levelét, fia műegyetemi felvételének elutasításáról, valamint SZUDY ALADÁR, miniszterelnökségi sajtóosztály vezető, íenntiekhez kapcsolódó átiratának másolatát (Budapest, 1928. szept. 27.) Midőn hálás köszönetemet fejezem ki azért a kegyes értesítéséért, melyet Nagyméltóságod nevében Gévay-Wolff államtitkár úr Öméltóságának aláírásával kaptam, hogy a „Múlt és Jövő" szerkesztősége által tervezett és a nemzeti Szalonban rendezendő zsidó egyházművészeti kiállítást legmagasabb erkölcsi támogatásában részesíteni méltóztatik, kegyeskedjék megengedni, hogy ismételten személyes fogadás és írásbeli közlés alapján megerősített bizalommal forduljak Nagyméltóságodhoz ezúttal, amidőn olyan súlyos sérelem ért engem, aminek orvoslását ma már csak Nagyméltóságod ismert humanitásától és igazságérzésétől várhatom. Nagyméltóságodnak a lapokban megjelent nyilatkozata, mely az idei főiskolai felvételeknél minden jogos igény kielégítést fog nyerni, teljes biztonságot adott nekem arra, hogy fiamat, (...) - aki jeles reálgimnáziumi érettségivel, kifogástalan erkölcsi bizonyítvánnyal és apja főrealiskolai tanári voltának igazolásával jelentkezett felvételre a Királyi József Műegyetem gépészmérnöki osztályára, - föl és fogják venni, hogy gyermekkora óta megnyilatkozó hajlamainak megfelelően tanulmányait ott végezhesse. Nem tartottam szükségesnek, hogy ezt a fölvételi kérvényt erősebb protekcióval támogassam, mert bíztam a numerus clausus törvényének módosításában, amely törölte a vallás szerinti osztályozást és helyébe tette a szülők foglalkozásának és a tanulmányi előmenetelnek mérlegelését, ebből a szempontból pedig fiam a legelső kategóriába tartozik. Csak arra hivatkozott még fiam fölvételi kérvényében, hogy apja a magyar irodalom tanára, kinek doktori értekezését a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata adta ki, azóta teljesített irodalmi működéséről pedig Pintér Jenő főigazgató úr a Magyar Irodalom Történetében bő méltatást közöl. Ezt kiegészíthetem azzal, hogy ugyancsak Pintér Jenő: „Magyar Líra" című műve közli életrajzomat több versemmel együtt. Társadalmi működésem tehát magyar nemzeti szempontból is jelent valamint. így ítélték ezt meg már húsz évvel ezelőtt, midőn a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ösztöndíjjal tüntette ki, hogy (Mordban tanulmányozhassam a középkori héber költők eredeti kéziratait, egyik idevágó tanulmányomat pedig Varga Gyula Öméltósága annak idején felolvasta a Kisfaludy Társaságban. Ha zsidó vonatkozású is, a magyar irodalom nyereségének ismerte el még a keresztény sajtó is a „Héber Költők" című művemet, melyet két, majd öt kötetben a Bánóczy József és Bacher Vilmos vezetése alatt álló Izraelita Magyar Irodalmi Társulat adott ki. Sőt a magyar zsoltárköltészet gazdagodásaként méltatták azokat a vallásos verseimet is, amelyeket Goldziher Ignác és Bánóczy József bírálatai alapján beiktatták a pesti és az összes haladó zsidó templomok istentiszteletébe. Nem akarom itt irodalmi működésemet feltárni. Csak annyit jegyzek meg, hogy újabb műveim közül többet lefordítottak németre, angolra, héberre. Cikkek, tárcák és tanulmányok jelentek meg rólam a külföldön, újabban monográfia Palesztinában. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nevemet ismerik itthon és külföldön egyaránt. A legkínosabb feltűnést keltheti tehát mindenfelé az a megmagyarázhatatlan tény, hogy fiamat a magyar főiskolai felvételek alkalmából fentiek dacára elutasították. _ Első megdöbbenésemben arra gondoltam, hogy kihallgatást kérek a Kormányzó Úr Ofőméltóságótól, aki engem kétszer fogadott báró Kohner Adolf, Vészi József és tisza- sülyi Polnay Jenő volt miniszter társaságában, az ismert atrocitások első idejében, a fölzaklatott hangulat lecsillapítása érdekében. Mindkét alkalommal azzal bocsátott el bennünket Ofőméltósága, hogy esetleg felújuló atrocitások ügyében mindenkor soron kívül fogad bennünket. Most gondoltam, jelentkezni fogok - erre az ígéretre hivatkozva - egyedül az én személyes atrocitásommal. Mert másnak foghatom-e fel, mint atrocitásnak azt, hogy nem vették fel a főiskolára fiamat, dacára annak, hogy első kategóriába tartozik. A józan meggondolás azonban inkább arra késztet, hogy Nagyméltóságod előtt tárjam föl ezt az ügyet, mely általános vélemény szerint jóval túlmegy a rendes kereteken. Minden évben meghívnak különböző külföldi hitközségek és egyesületek, hogy előadásokat tartsak a héber költészetről, a régi és új zsidó irodalomról. Ilyen sajtóinterjúk és magánbeszélgetések alkalmával mindig igyekeztem a nálunk bekövetkezett konszolidációt kiemelni és az elterjedt rossz híreket cáfolni. Erre adtam alkalmat akkor is, mikor a „Múlt és Jövő" kultúrestjére meghívtam világhírű héber írókat és művészeket, akik szétvitték a hírét nyilatkozataikban hazánk örvendetes fejlődésének. Nagy hatást tett annak idején a külföldi zsidó sajtóban az, hogy Nagyméltóságod fogadta velem együtt az általam meghívott világhírű jeruzsálemi művészt, Abal 30
