A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 2002-2003
In memoriam
típus lakótelepek. És gyakran nem teszik-e ugyanezt a magán építkezések éppen azzal, hogy nadrág repedésig erőlködnek nagyon "mások" lenni. Mindig a lényeget látta. Ezért lehetett messze előre tekintő álmodozó. Sokan elképedtek, amikor azzal állt elő, hogy a budapesti Világkiállítást a Dunán kellene megrendezni. Történe pedig ez akkor, amikor a hatalom csúcsán még voltak olyanok, akik azon spekuláltak, hogy a kiállítási pavilonokat zárás után például autógyárrá lehet átalakítani. (Ezért szorgalmazták eleinte például a budaörsi helyszínt.) Úgylehet a vízi kiállítás gondolatát a külföld sem vette volna meg, a telekspekulánsok pedig már a gondolatától is csalán- kiütést kaptak. Ám az ötlet józan volt és eredeti. Hogy menynyire az, bizonyíték rá, hogy e látomására más formában, egy a közelmúltban megjelent tanulmányában ismét visszatért. Ebben azt veszi számba , miként lehetne a Duna a fővárosban rendezendő Olimpia helyszíneinek ésszerű és páratlan élményeket kínáló gerince. írása azonban - jó tanárhoz illőn - figyelmeztet is. Felidézi azokat az elszalasztott, vagy szánalmasan elfuserált lehetőségeket, amelyek még tíz-tizenöt éve is nyitva voltak és csupán okos és értő hasznosítóra vártak. A kommunista rendszer összeomlását követően négy éven át a a Fővárosi közgyűlés képviselője. Széleskörű érdeklődésére jellemző, hogy 1999 ben a nemzetközi Kepes Társaság tagjaként vett részt a II. Egri Fényszimpóziumon. Csáji Attilával együttműködve elkészítette egy a lágymányosi egyetemi városrészben felépíthető olyan lézeres fénytorony tervét, amely a napkoronára emlékeztető fényjelenséget rajzolna az épületek fölé. Hetvenegy éves volt ekkor. Élete nyugtalan lobogás volt . Kurázsit és hitet adott a fiataloknak bármerre járt, bármilyen nációhoz is tartoztak azok. A sors megfellebbezhetetlen végzése - ha nem is váratlanul - most mégis kegyetlen-hirtelen kapcsolta ki a fénytorony áramforrását. Nem sugároz többé. Ám az örökös felelőssége immár nem csak tanítványaié, nem csak az építészeké, hanem mindannyiunké. Hogy vigyázzuk és öntözgessük az elhintett magot. Hogy ne tűrjük azt, hogy a korlátoltság az ő látomásait újra, meg újra üveggyöngyökre cserélje be. A nem tudás nem lehet mentség immár. Az " Építész és tervező a perifériákon" című könyvének magyar nyelvű kiadása a közelmúltban került a könyvesboltokba. Borvendég Béla 37
