A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 2002-2003

In memoriam

Burján Lászlóné 1939-2002

Burján Lászlóné (született Bódog Erzsébet) 1939. szeptember 22-én született Bócsán. Édesapja pásztor volt, é- desanyja a ház körüli munkákat végezte, és három gyereket nevelt. Erzsébet volt a legidősebb. Gyakran a komoly és megbízható gyerekre bízták a két öccsét. Jó családi légkörben nőtt fel. Mindig szeretettel emlékezett meg neveltetéséről, gyermekkora élményeiről. Jó tanuló volt, de a család anyagi körülményei miatt az általános iskola elvégzése után munkába kellett állnia. 1965-ben került a BME-re dolgozni. A Kísérleti Fizika Tanszéken dolgozott haláláig. Kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező, jó munkaerő volt. Feladait hozzáértéssel és szorgalommal látta el. Mint laboráns elektronmikroszkópos mintákat készített, társadalmi munkában vett részt, leltározott, anyagbeszerzést végzett, adminisztrációban segédkezett. Fogékony volt az újra, és szívesen tanult. Minden területen megállta a helyét. Nagy próbatétel volt számára, amikor 1991 szeptemberében hirtelen elvesztette szeretett férjét. Nehezen viselte a nagy csapást, de keményen tartotta magát, és példamutatóan rendezte életét. Férje iránti szeretete változatlanul tovább élt benne. Kiegyensúlyozott, kedves természetével meghatározó egyénisége volt a jó tanszéki légkörnek. Érzékeny volt mások problémáira. Ha módja volt rá, mindenkinek szívesen segített, és örült, ha valakinek adhatott valamit. Sok barátja, kedves ismerőse volt azok közül, akikkel kapcsolatba került. 2002. március 14-i váratlan halálával nagy űrt hagyott maga után.

27