A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 2001-2002

Nyugállományba vonultak

Nyugállományba vonultak

Dr. Kovács Attila

1955-ben kezdte felsőfokú tanulmányait Miskolcon, majd 1960-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a BME-n. Két évet dolgozott a Ganz Hajógyárban, majd 1962-től nyugdíjba vonulásáig oktatóként a Gépészmérnöki Kar Vízgépek Tanszékén. A Hajógyárban kezdett el foglalkozni a szögletes úszótestek /darupontok/ ellenállásával. E témában több szakcikket írt, s összesen 6 hónapos kísérleti munkát végzett a bécsi Hajómodell Kísérleti Intézetben. Mindezek alapján 1977-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa s rövidesen azután elnyerte docensi kinevezését is. Miután 1968-ban mérnök- tanári oklevelet is szerzett, munkaidejét főleg az oktatásnak szentelte. A hajóépítés ágazaton tanítva részt vett a magyar hajóépítő mérnökök utolsó csportjának képzésben, majd fakultatív előadások sorozatával és tankönyv megírásával igyekezett hozzájárulni a nagy hagyományokkal rendelkező szakma hazai fennmaradáshoz. Részt vett az Általános géptan c. tantárgy oktatásban. Ez utóbbinak több mint tíz éven át volt az előadója, s segédleteinek (tanköny, példatár) a szerzője. Megindulástól kezdve közreműködött a Gépészmérnöki Karon a térítéses képzésben mint különféle bizottságok tagja és több tantárgy (Engineering Science, Transport Engineering, Maschinenkunde) előadója. 2001-ben - 39 évi oktatói munka után - nyugdíja vonult, de főleg a térítéses képzésben dolgozva - ma is egyetemünk aktív oktatója.

Dr. Vermes Borbála (Szluha Mártonná)

Vermes Borbála 1964-ben szerzett diplomát a BME Vegyészmérnöki Karán. 1964 és 1984 között a BME Szerves Kémiai Tanszékén dolgozott tanársegédként, majd adjunktusként 1984-től a Magyar Tudományos Akadémia Alkaloidkémiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa lett. 1988-tól címzetes egyetemi docens. Tudományos kutatómunkáját szerves szintetikus területen végezte: flavonoidok, flavonoid glikozidok, lignanok, oxigén tartalmú

40