A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 2001-2002
In memoriam
ban bekövetkezett, a betegség 2001. január 27-én, kevéssel 70. évének betöltése előtt elvette tőlünk szeretett és megbecsült munkatársunkat, övéitől a példamutató családfőt, mindannyiunktól a puritán, tiszta lelkű, szerény, nagy tudású embert. Juhász Bertalan 1931. február 2-án született egy Szabolcs megyei faluban, Komorón. A szerény jövedelmű, földből élő családból magával vitte életútjára a tisztességet és a munka szeretetét. A kisvárdai gimnáziumba vonatozott nyolc éven át, s már ott kitűnt jó eszével és szorgalmával. 1950-ben kezdte egyetemi tanulmányait, s az ÉKME Mérnöki Karán 1954-ben jeles minősítésű oklevelet szezett. Mihailich Győző professzor felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, akit közvetlenül az egyetem elvégzése után tanársegéddé nevezett ki a II. sz. Hídépítési Tanszékre. A fiatal oktatót ezután Palotás László professzor vette pártfogásába, s vezette be a vasbetontudomány művelésébe, az oktató munka szépségeibe. 1962-ben adjunktussá nevezték ki, s 1972-ben lett egyetemi docens. Közben egy időszakon át az MTA státuszában volt kutató mérnök. Egész szakmai pályafutása a később Bölcskei Elemér professzor vezetésével megalakult Vasbetonszerkezetek Tanszékéhez kötötte. Vérbeli oktató volt, s egyetemi munkája közben egy percre se szakadtak meg az építőiparhoz fűződő kapcsolatai. Ennek révén sokat alkotott a szakmában, s gyakorlati ismereteit az oktatásban és a tudományos munkában kamatoztatta. 1962-ben nyerte el az egyetemen a műszaki doktori címet, s 1969-ben ítélte oda számára az MTA-TMB a műszaki tudomány kandidátusa tudományos fokozatot. Tudományos értekezéseinek középpontjában vasbeton lemezek töréselmélete ill. vasbeton tartók nyírási teherbírása állt. Sokoldalúságát jellemezte, hogy szinte valamennyi tudományos munkájához felhasználta elméleti felkészültségét és a laboratóriumi kísérletben való jártasságát. Minden kutatási vagy a gyakorlati építéshez fűződő feladatához kiváló felkészültséggel és ragyogó mérnöki érzékkel nyúlt. Sokoldalúságát jellemezte, hogy a vasbetonelmélet és vasbetonépítés szinte minden ágában végzett oktató, kutató, szakértő munkája mellett otthon volt a faszerkezetek, falazott építmények és fémszerkezetek területén is. Juhász Bertalan lelkes oktató volt, szerette az oktatott szakmát és szerette hallgatóit, akikhez mindig példás emberi kapcsolat fűzte. A rajzteremben és a katedrán is az igényesség és a szabatosság vezette. Hallgatói nagyra becsülték, mert sokat tanultak tőle, s tisztelték az értük szóló szigorát is. Nem véletlen, hogy több állami és egyetemi elismerése mellett ő azt értékelte legtöbbre, hogy a hallgatók titkos szavazással ruházták fel "Az Építőmérnöki Kar kiváló oktatója" címmel. Példamutatóak voltak jól érthető, szabatos ábrákkal gazdagon illusztrált jegyzetei, a magyar építőipar, építéstudomány értékeit gyarapító cikkei, tanulmányai. Alkotó tehetségét dicséri sok száz tervezői és szakértői munkája. Az oktató, kutató és ipari munka mellett értékes közéleti szerepet is vállalt. Számos más egyetemi megbízatáson kívül két időszakon át 33
