A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 2001-2002
In memoriam
leírását is. Kidolgozta a szálas anyagok amorf orientáció meghatározásának új módszerét, bevezette az ún. fajlagos amorf orientáció fogalmát, amely szoros összefüggésben áll a szálak mechanikai tulajdonságaival. Ebben a témakörben írta akadémiai doktori értekezését is, "A polimerek kristályosságának vizsgálata a kristályos részecskenagyság függvényében" címmel. A hazai po- liolefingyártás előkészítésének időszakában a polipropilén szál szerkezete és gyártástechnológiája közötti összefüggéseket vizsgálva elsőként mutatta ki, hogy a polipropilén szál kristályossága nem függ az előállítási paraméterektől, amint azt Natta és munkatársai gondolták, hanem a kristályos részecskenagyság szabja meg a feldolgozhatóság feltételeit. A kristályos részek méret-eloszlását a diffrakciós profil Fourier-analízisével adta meg. Módszert dolgozott ki a polimerekben lévő inhomogenitások eloszlásának meghatározására. A polipropilén gyártás megindulása után munkatársaival együtt kidolgozta a jó szálképződéshez szükséges molekuláris paraméterek rendszerét és vizsgálatainak nagy szerepe volt a szálgyártásban, illetve az alapanyagoknál felmerült nehézségek kiküszöbölésében. A polimerek molekulatömegeloszlásának tanulmányozása kapcsán lerakta a keresztfrakcionálási eljárás alapjait. E vizsgálati módszerek elválaszthatatlanul kötődnek a nevével fémjelzett tudományos iskolához. Számos szakcikkében, majd a "Polimerek szerkezetvizsgálata" című magyar és angol nyelvű szakkönyveiben valamint "Polimer anyagszerkezeti an" című egyetemi jegyzetében adott számot széleskörű ismereteiről. Tudományos munkásságát 1962-ben Munka Érdemrenddel, 1974-ben Akadémiai Díjjal ismerték el. Évtizedeken át aktívan vett részt a hazai és nemzetközi tudományos életben. Elnöke volt az MTA Kémiai Tudományok Osztálya Műanyagfizikai Munkabizottságának, az Anyag- tudományi és Technológiai Komplex Bizottságnak, valamint a Műszaki Tudományok Osztálya Szál- és Rostkémiai Albizottságának. Több nemzetközi tudományos konferencia szervezését irányította: így az 1969-es budapesti IU- PAC Makromolekuláris Szimpózium bizottságának elnöke volt, 1976-ban az V. Európai Makromolekuláris Fizikai Konferenciát szervezte. Négyszer kérték fel az Európai Fizikai Társulat Makromolekuláris Szekciója által rendezett nemzetközi konferenciákon a tanácskozó testület tagjának, két alkalommal választották be a vezetőségbe. 1982-ben a XI. Diffrakciós Konferencia szervező bizottságának elnöke, 1983-ban a Polimerek Morfológiája mikro- szimpózium szervezője. Ezek révén sok barátságot kötött a világ számos országának tudósaival. Csendes, szerény emberként fél évszázadot töltött a makromolekulák hazai és nemzetközi kutatóinak és tudósainak világában. Nem törekedett és nem vágyott felső vezetői beosztásokba, tehetségét és szorgalmát a kutató munkában kamatoztatta. Fontos feladatának tekintette fiatal kollégáinak pályára állítását, szakmai karrierjük megalapozását, végül kutató professzorként életének gazdag tudományos tapasztalatait az egye30
