A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 1999-2000
Nyugállományba vonultak
Dr. Fodor György Dr. Fodor György egyetemi tanár 47 éve tanítja kiváló szakmai tudással és didaktikai érzékkel villamosmérnök hallgatók egymást követő generációit a Hálózatok és rendszerek és az Elektromágneses terek tárgyakban. Az Elméleti Villamosságtan Tanszéknek több mint 20 éven át vezetője. Pályája során számtalan pedagógiai és oktatásszerkezeti újítás kezdeményezője és kivitelezője. Jelentős szerepe volt a modulrendszerű képzés bevezetésében. Tankönyv- és jegyzetírói munkája páratlanul gazdag: 16 könyve és mintegy 70 jegyzete került kiadásra. Kezdeti kutatómunkája a neutronfizika, majd a kvá- zistacionárius térelmélet területére esett. Legjelentősebbek azonban a hálózat és rendszerelmélet körébe eső eredményei. A Laplace transzformációról szóló könyve a természettudományok minden területéről mutat be alkalmazásokat. A könyv angol nyelvű kiadása a világ összes jelentős műszaki könyvtárában megtalálható alapmű. Ugyancsak megjelent angol nyelven a villamos hálózatok csomóponti analíziséről írt munkája. Ebben a számítógépes analízis elméleti alapjait mutatja be. Tudományos tevékenységét 22 idegennyelvű és 19 magyar nyelvű cikke fémjelzi. A mértékrendszerek és szabványosításuk nemzetközileg elismert szakértője, a több kiadást megért Mértékegység Kislexikon szerzője. Kiemelkedő oktatói és tudományos tevékenységét számos díj és kitüntetés fémjelzi, többek között Zipernowsky-díj, Apáczai Csere János-díj, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Kiváló Pedagógus, Könyv Nívódíj. professor emeritusként változatlan lelkesedéssel végzi munkáját. Dr. Imre László Imre László oki, gépészmérnök 1951-ben, Pattantyús A. Géza professzor tanszékén kezdte oktatói pályafutását. A Villamosmérnöki Kar megalakulása után a Villamoskari Géptan Tanszék oktatója lett, majd a Hő- és Rendszertechnikai Intézet igazgatóhelyetteseként, később az Energetika Tanszék professzoraként dolgozott. Oktatói munkássága során 12 önálló új tárgyat dolgozott ki, adott elő, 17 egyetemi jegyzetet és oktatási segédletet készített. Kiemelkedő oktatói munkájáért kari, egyetemi és miniszteri elismerésben részesült. Hallgatói szavazatok alapján 1977-ben a Kar két legjobb oktatójának egyikeként részesült elismerésben. Törekvéseinek fő jellemzője az oktató és a kutató munka szerves egységének megteremtése. Főbb oktatási és kutatási területei: szimultán transzport folyamatok, összetett szerkezetek, villamos gépek és eszközök hűtési rendszerei, termikus szimulációja. Megújuló energetikai technológiák, szoláris rendszerek. Kutatói munkájában elért kiváló tudományos eredményeiért és iskolateremtő tevékenységéért 1984-ben Aka57
