A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1998-1999
Nyugállományba vonultak
60 szerzett. A CHINOIN Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyárában végzett egy éves munka után 1961-ben került a BME Szerves Kémiai Techológia Tanszékére, ahol nyugdíjazásáig oktatóként dolgozott. Oktatási tevékenysége eló'ször a Szerves vegyipari alapfolyamatok gyakorlati oktatása volt, a tárgyhoz kapcsolódva több jegyzet írásában társszerzőként vett részt. Később a Gyógyszerkémia c. tárgy elméleti és gyakorlati oktatásában vett részt. A tárgy oktatásához használt jegyzetek szerkesztője, illetve társszerzője volt. Részt vett termelési gyakorlatok szervezésében és vezetésében ( 10 évig a Kar termelési gyakorlat felelőseként is tevékenykedett). Hallgatói szakdolgozatok, TDK dolgozatok és diplomamunkák vezetője volt. Két évtizedig szervezte a Gyógyszervegyész Szakmérnöki Szak posztgraduális oktatását. A Mérnöktovábbképző Intézetnek gyógyszerkémiai témakörben rendszeres előadója. Kutatási tevékenységét korábban izocianátok szintézise területén, illetve gyógyszer és növényvédőszer kémia területén végezte. Részt vett több ipari megbízásos munka kidolgozásában. 1974-ben elnyerte a Kiváló Feltaláló címet. Egy könyv társszerzője és társszerkesztője, hat egyetemi jegyzet, nyolc szabadalom és mintegy tizenhat közlemény társszerzője. Nyugállományba vonulása után is folytatja oktatómunkáját a Tanszéken. Dr. Vájná Zoltán 1928 augusztus 15-én Kolozsvárott született. Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Minthogy megtagadták az útlevél kiadását, érettségi után egy évet a kolozsvári Bolyai Egyetemen matematika-fizika szakán végzett, majd 1948 őszén tanulmányai folytatása érdekében átszökött Magyarországra. Azonnal felvételt nyert a Műegyetemre, a Gépészmérnöki Karra. Gépészmérnöki diplomájának megszerzése után (1952) a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként három évig végezhetett tudományos munkát az egyetemen, melynek eredményeképpen a műszaki tudomány kandidátusa tudományos fokozatot és egyetemi doktori címet nyert, ezek alapján 1997-ben PhD fokozatot kapott. 1955-56-ban az iparban (Szellőző Művek) dolgozott kutatómérnökként és ventilátor fejlesztéssel foglalkozott. 1956-ban fejlesztette ki az azóta is gyártott VH típuscsaládot. Ezt követően 1956 végén visszatérhetett az Egyetemre, ahol a mai napig dolgozik: először tudományos főmunkatársi, majd tanácsadói, jelenleg a Vízgépek Tanszéken professor emeritusi minőségben. Közben megszerezte a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot (1988), és 1990-től négy évig a Gépészmérnöki Kar dékánjává, 1993-ban a
