A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1998-1999
Nyugállományba vonultak
58 1991 óta az ICOMOS tartószerkezeti szakbizottságának titkára. Munkáját mindig feleló'sségteljesen, oktatótársai és hallgatói elismerésével végezte. Nemestóthy Éva nyugdíjba vonulása után is segíti a tanszék munkáját, félállásban végzi a segítőkész, odaadó tevékenységét. Dr. Orosz Árpád 1926-ban született Szentesen. 1944-ben a MÁV szolgálatában állt mint pályamunkás, majd mint műszaki rajzoló dolgozott. 45 hónapot töltött szovjet hadifogságban. 1949-ben kezdte meg tanulmányait egyetemünkön, s 1953-ban kitüntetéses mérnöki oklevelet szerzett a híd- és szerkezetépítő szakon. Ezután a MÁV Hídépítő Vállalat mérnöke volt 1956-ig. 1956 és 1961 között tanársegéd, majd adjunktus volt a II. sz. Hídépítéstani Tanszéken, 1961-től docens az időközben megalakult Vasbetonszerkezetek Tanszékén, ahol 1977-től nyugdíjazásáig, mint egyetemi tanár dolgozott. 1977-től 1991-ig volt a tanszék vezetője. Korábban hat éven át volt az Építőmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese, 1990-91-ben dékánja. A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1959-ben szerezte meg. Oktató munkájának főbb területei: pari vasbetonszerkezetek, medencék, víztornyok, sílók, felületi tartók. E témakörökben tartotta előadásait a nappali és szakmérnöki tagozaton. Kutató munkát is főként ezzel kapcsolatban végzett. A mintegy 80 publikációjának tárgya az együttdolgozó szerkezetek, gabonasilók erőjátéka és javítása, megerősítése, s a vasbetonépítés más fontos kérdései. Több egyetemi jegyzet mellett két tankönyve a hazai szakirodalom hiánypótló műve. Részt vett az angol nyelvű oktatásban. Számos nemzetközi konferencián, tanulmányútjain és más fórumokon előadásokat tartott angol, német, orosz nyelven (Zürich, Prága, Moszkva, Róma, Adelaide). Tagja az MTA Műszaki Mechanikai Bizottságának, az IAS és az IVBH magyar tagozatának. A Közlekedéstudományi Egyesület mérnöki szerkezetek szakosztálya és a Mérnöki Kamara tartószerkezeti tagozata vezetőségének tagja. Dr. Orosz Árpád mint kiváló mérnök, lelkiismeretes, igen jó oktató, példamutató vezető, tapasztalt, előrelátó szervező, s mindenekelőtt mint segítőkész, szerény, szívélyes ember írta be nevét egyetemünk történetébe. Érdemeiért számos elismerésben részesült, s mindig a hallgatók szeretete övezte. Örvendetes, hogy egyetemi munkáját mint nyugdíjas is folytatja.
