A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1998-1999
In Memoriam
44 Kovács István 1945-1998 Kovács István fiatalon, alkotóereje teljében halt meg. Középiskoláját az esztergomi Műszeripari Technikumban végezte, elhivatottan készült a testnevelő tanári pályára. Testnevelő tanára, Barát István tanár úr in- spirálására erőn felül vállalta a felkészülés nehézségeit. A Testnevelési Főiskola elvégzése után, 1972- ben a Bikszádi úti Általános Iskolában helyezkedett el, és a MAFC-al kötött szerződése alapján szervezte és irányította azokat a testnevelés -tagozatos osztályokat, amelyek a MAFC számára az utánpótlás nevelést biztosították. 1977-ben került tanszékünkre. Könnyen beilleszkedett a tanszéki közösségbe, aktív mozgatója volt a különböző együttes megmozdulásoknak. Egyenes jellemű, nem alakoskodó személyisége néha nem segítette problémáinak megoldását, de hosszú távon ez jó stratégiának bizonyult, mind a maga, mind a közösség számára. A hallgatókkal szívélyes és segítőkész volt. Ezek a tulajdonságok a test- nevelési óráit is áthatották. Órái érdekesek, változatosak voltak, melyekre a hallgatók ma is szívesen emlékeznek. Több éve végzett mérnökök neki köszönhetően még most is heti rendszerességgel kosaraznak, sportolnak. 1980-ban a MAFC tagsága elnökhelyettesnek választja, mely tisztséget halála napjáig betöltötte. 1985-ben Miniszteri Dicséretet kapott, 1993-ban a Kar Kiváló Oktatója lett. 1997-ben, a MAFC 100 éves jubileuma alkalmából az Országos Testnevelési és Sporthivatal Toldi Miklós-díj kitüntetésben részesítette. Pista a nevelők között is kivételes egyéniség volt, precizitása, rendezett adminisztrációja nagymértékben segítette a tanszék munkáját. 1987-ben tanszékvezetői helyettesi kinevezést kapott. Munkáját nagy lelkesedéssel végezte. Ebben az időben a szervezeti változások miatt óriási teher nehezedett rá, de munkabírása átsegítette a legnehezebb időszakon is. Az órarend szerkesztésével foglalkozott, mindig igyekezett a kollégák számára előnyös beosztást készíteni. A saját magától megkövetelt pontosságot azonban mindenkitől számon kérte, határozottan betarttatta. Az új kollegák beilleszkedését nagyban megkönnyítette az a támogató magatartás, melyet velük szemben gyakorolt. Óráikat látogatta, tanácsokat adott. Kombinációs készsége nemcsak a sportban, munkája során is megmutatkozott, a bonyolult feladatokkal gyorsan megbirkózott. Súlyos betegségét, mely egyéniségét nem törte meg, nem tudta leküzdeni. A tanszéki felada-
