A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1997-1998

In memoriam

technológiai elemeket, azok matematikai modellezését és általános rendszervizsgálati módszereit.

1976-85. között egyetemünk tudományos rektorhelyetteseként elsősorban az egyetem és az ipar kapcsolatainak erősítésén dolgozott. 1979- ben vezetésével alakult meg a Hő- és Rendszertechnikai Intézet, melynek fennállása alatt mindvégig igazgatója volt. Ebben az időszakban a Gépészmérnöki Kar igényei szerint átdolgozta a Rendszertechnika tárgyat és erre alapozva kidolgozta az ugyancsak alaptárgyként oktatásra kerülő Szabályozáselmélet és technika tárgy tananyagát. E két tantárgy előadásait a legutóbbi tanévben is Ő tartotta. Műszaki, gazdasági és társadalmi ismereteit is kamatoztatva megtartott gondolatébresztő, színes előadásait rendszeresen tapssal köszönték meg a hallgatók.

Egyik legjellemzőbb vonása a barátságosság volt. Ennek is tulajdonítható, hogy a diákok mindig bizalommal fordultak hozzá. A tárgyaiból tartott vizsgák alkalmával minden hallgatóval egyenként elbeszélgetett közeli és távolabbi tervekről, tanácsokat adott, biztatott, lelkesített. Ez jellemezte Őt a munkatársaival, beosztottjaival való kapcsolatában is. Mindig volt arra ideje, hogy meghallgassa elképzeléseinket, gondjainkat és mindig nagyon fontos volt számára, hogy a felvetett problémák megoldásában, az előrehaladás segítésében ne csak tanácsokkal hanem tettekkel is segítsen.

Az egyetem anyagi támogatása szempontjából rendkívül fontos lépést tett az Ipar a Korszerű Mérnökképzésért Alapítvány létrehozásával, melyben haláláig a kuratórium elnöke volt. Tanszékéért és az egész egyetemért végzett munkájának intenzitása, az egyetem polgáraival való közvetlen kapcsolata nem csökkent amikor a Németh Miklós vezette kormányban - 1989/90-ben - energetikai államtitkár volt, és azóta sem, hogy a következő kormány 1994-ben hivatalban lévő ipari miniszterétől a Magyar Energia Hivatal létrehozására is szóló főigazgatói megbízólevelet átvette. Közszereplései során az utóbbi években többször kellett kellemetlen döntéseket nyilvánosságra hoznia. Ezek alkalmával érveivel, barátságos gesztusaival segítette a tények megértését, a "keserű pirula lenyelését".

Sokrétű tevékenységének részeként a sport is a Műegyetemhez kapcsolta. 1980-tól haláláig a MAFC tanárelnöke volt. A sportot nem csak "távoli" pártfogóként szerette, hanem maga is aktív művelője volt. Negyven éves elmúlt amikor megtanult teniszezni. A sport területén mutatott aktivitása, lendülete, baráti társaságokat hozott létre és nagy szerepe volt abban, hogy a rendszeres baráti találkozók túlnőttek a sportkör keretein. Népszerű volt a MAFC sportolói között is, barátként tisztelték Őt.

Szabó Imre professzor úr közösségi szellemű, családszerető ember volt. Baráti társaságban mindig nagy szeretettel beszélt feleségéről - Veruskáról -, gyermekeiről és unokáiról.

72