A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1996-1997
In memoriam
Magyar Tudományos Akadémia levelező tagsága az életmű koronája, amit csak rövid ideig tudott viselni. Az Akadémia nevében Prohászka János akadémikus, osztályelnök, az Egyetem nevében Ginsztler János rektorhelyettes, a Magyar Építészek Szövetsége, az Építészmérnöki Kar és az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék nevében Istvánfi Gyula tanszékvezető búcsúztatták az óbudai temetőben, 1996. augusztus 28-án. A szakma többszáz képviselője kísérte utolsó útján. Emlékét megőrizzük. DR. NAGY TAMÁS 1930-1996 Az 1996. szeptember 2-án tartott tanszéki tanévnyitó értekezleten kaptuk a lesújtó hírt, hogy kollégánk ezen a reggelen eltávozott közülünk. Tudtuk, hogy júniusban beteg lett, de senki nem gondolta azt, hogy Tamás soha többé nem lépi már át a tanszék küszöbét. valamennyien reménykedtünk felgyógyulásában. Sajnos hiába. Dr. Nagy Tamás 1930. július 23-án született Budapesten szerény, szorgalmas, családszerető tisztviselő családban. A Kölcsey gimnáziumban jelesen érettségizett, 1948-ban felvették a Műegyetemre. Mérnöki oklevelét 1952-ben szerezte meg az akkor még egyszerűen „mémöki”-nek nevezett karon, szorgalmas tanulással, különösen matematikából és mechanikából kiváló eredménnyel. Az egyetem elvégzése után 10 évig a Belügyminisztériumban teljesített szolgálatot, majd 1962-64-ig az UVATERV irányító tervezője volt. 1964 szeptemberétől kezdve a BME Építőmérnöki Kar Mechanika Tanszékére került mint aspiráns, ahol 1967 szeptemberében félévi szovjetunióbeli tanulmányútja után adjunktussá nevezték ki. Kandidátusi disszertációját 1970-ben védte, majd utána docenssé léptették elő. Rengeteg szakmai és nyelvtanulás, számos magyar és idegen nyelven megjelent publikáció megjelentetése jellemezte munkáját. Sokáig évfolyam előadó volt azon a katedrán, amelyről Őt példaképe és diákköri mestere Barta József oktatta. Barta professzor szelleme kötelezte Tamást az egyszerű, világos praktikus gondolkodásmódra és oktatásra. 56
