A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1995-1996
Nyugállományba vonultak
DR. SISKA JÓZSEF a Kémia Technológia Tanszék, majd 1990-től a Vegyészkari Fejlesztő Laboratórium adjunktusa 1995 márciusában ment nyugdíjba- sok kollégájával együtt, úgy hogy azóta is csaknem változatlan gyakorisággal van közöttünk és segíti nagy tapasztalatával a Laboratórium munkáját. Pályáját 1959-ben friss vegyészmérnöki diplomával az Egyesült Gyógyszergyárnál kezdte. A szorbóz üzem vezetőjeként két éven keresztül sikerrel küzdött az akkor még gyerekcipőben járó fermentációs technológia rengeteg napi problémájával, majd igényesebb fejlesztő munkára kapott beosztást az Üzemesítő Laboratóriumban. Itt legkomolyabb sikert a klorocidgyártás egy fontos intermedierének egészen új alapokon történő előállításával ér el, az eljárással pályázatot nyernek, szabadalmaztatják, és évtizedekig sikerrel alkalmazzák ipari termelésben. A sikerek negatív kísérőjeként érkező konfliktusok idején fogadja el 1965-ben a tanársegédi meghívást a Kémia Technológia Tanszékre. A szerves szintetikus szakterület tapasztalatai sokáig gyümölcsözőek több sikeres alkalmazott kutatási munkában. Ezzel párhuzamosan ipari tapasztalata nélkülözhetetlennek bizonyul a tanszéki üzemcsarnok fölszerelésében, kísérleti berendezések munkábaállításában. A keze alól kikerülő mérőállomások és laboratóriumi gyakorlatok szakmai skálája már sokkal szélesebb a korábbi tevékenységénél: klóralkáli elektrolízis, víz előkészítési eljárások, nagynyomású benzinreformálás, tüzeléstechnika, majd később robbanómotor kipufogó-gázvizsgálatok- az utóbbiak már jelzik a környezetvédelmi elvárásokra való specializálódás folyamatát. E közben főleg gépészmémökkari oktatás több tárgyának felelőse a gyakorlatok irányítója és sokszor előadója is. Már 1970-től az üzemcsarnok kutatócsoport megbízott vezetője két évtizeden keresztül. 1990-ben megalakult Fejlesztő Laboratórium munkájába nagy lelkesedéssel veti bele magát. Szép, de igen nehéz feladatként kapja a féiüzemi hulladék- oldószerégető berendezés létesítését és beüzemelését. Kitartó szívóssággal eléri, hogy már az építésnél figyelembe vegyék elképzeléseit-amelyeket azután a tapasztalat sorra igazol. Nyugdíjazása után változatlanul részt vesz az ezzel kapcsolatos munkában, konzulense egy doktoráns hallgatónak és felelős közreműködője egy nemzetközi együttműködéssel járó OTKA munkának. További munkájára a laboratóriumi kollektíva feltétlenül számít és ehhez tartós jó egészséget és erőt kíván. SZABÓNÉ KANIZSAY-KARG ÉVA szakmai pályafutását a Magyar Rádiónál kezdte. Ezután hamarosan egyetemi oktatóként dolgozott tovább, első egyetemi munkahelye a Villamoskari Mechanika Tanszék volt. Néhány év elteltével oktatói munkáját az Elektronikus Eszközök Tanszéken folytatta egészen nyugdíjba vonulásáig 1995-ig. Munkáját nagy gonddal és pontosan végezte. Hosszú éveken keresztül ellátta a tanszéken a sok munkát követelő tanulmányi felelős funkciót. Diákjai és kollégái nagyon szerették kedves, derűs természetéért. Kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett. Az idegennyelvű képzésben is részt vett, a külföldi hall70
